Falukönyv: Köröstarcsai tanyáktól Csárdaszállásig

FALUKÖNYV – KÖRÖSTARCSAI TANYÁKTÓL CSÁRDASZÁLLÁSIG

Szerkesztette: Fehér József

Korrektor: Sártói Vanda

Szedés, tördelés: Moldván János

Nyomdai munkák: FETT PRINT BT.

Felelős kiadó: Csárdaszállás Önkormányzata

Fotó: Tóth Anett

RÉGMÚLT

Csárdaszállás története, történelme jórészt Köröstarcsa históriája, és megfordítva: Köröstarcsa múltja részben Csárdaszállásé. A falu 1952. január elseje óta némi megszakítással tartja önállóságát, amikor is tárcsái, herényi, gyomai határból alakult. Helynevei: Tessedikzug, Félhalom, Csárdalapos, Középszállás, Keselyűsi tanyák, Csukás és Nagylapos mégis a tárcsái kötődést erősítik leginkább, ezért időbeli kalandozásunk is e településhez kapcsolható. Forrásunk három mű: a "Békés vármegye hajdana", a "Békés vármegye története", s a "Békés megye története". Visszapillantásunk őrzi
a korabeli helyesírást, hiszen ezt kívánja az ősök tisztelete.

Tartsa

A mi először is Tartsanak nevét illeti, arról e községnek jeles fia s ismert történetbuvárunk Szabó Károly az uj magy. múzeum 1850 eszt. VII. füz. Igy vélekedik: "az alföldön ez a főnév: tarts, ha ritkán, de mégis előfordul és használtatik jelentvén oly helyet, mely magas, meredekpartu, melyre kapaszkodni, magát mintegy tartani kell, hogy arra az ember feljusson, vagy róla lejöhessen, péld. 'ezen hátnak nagy tartsa van,' azaz: e hát olyan mely a kocsit meredeksége miatt feltartja, melyről lemenve a kocsit, lovat tartani kell, hogy veszély ne érje. Miután pedig Tartsa az egyesült fehér és fekete Körös mellett épen ily partos, meredek, lovat kocsit feltartó helyen fekszik, annál valószínűbb, hogy a község a 'tarts' gyöktől vette nevét, minthogy a többi ily nevü helyek is mind hasonló partos helyen feküsznek pld. Értartsa, stb." Én annál inkább helyeslem e véleményt, minthogy bizonyos dolog, hogy a magyar községek legtöbbjei leginkább természeti fekvéseiktől kapták elneveztetéseiket.

Tartsa igen régi község. A Körös vize mellett termékeny lapályon feküdvén, nem csoda, ha már a legrégibb időkben itt emberek települtek. Okmányainkban mint falu említtetik először a váradi regestrumban, a 361 §. "villa Terecha" név alatt, 1221 eszt. mint olyan, melyben Pál, Kalanda fia, ügyvivő vagy pristaldus lakott. Hogy pedig itt a "villa Terecha" név aíatt nemmást, hanem a békésvármegyei Tartsát kell érteni, mutatja azon körülmény, hogy azok, kiknek ügyében a nevezett pristaldus közreműködött, békésiek, szőllősiek, méhesiek, fásiak, e szerént csupa békésvármegyeiek voltak.

Van még e korból egy más okmányunk is, mely szintén ugy tünteti elő Tartsát, mint a XIII. században fenállott községet. Ez egy egyességi oklevél, mely szerént 1284 eszt. István, apa fia, Lászlóval Budun fiával Tárcskereke nevü békésvármegyei helyre nézve kiegyez. Ez a Tárcskereke nem volt más, mint Tartsa tőszomszédjában fekvő s most annak határához tartozó Kereki, mely épen azért neveztetett Tarcskerekének azaz Tartsakerekének, minthogy Tartsa mellett feküdt, sőt talán már akkor is Tartsa határterületéhez tartozott.

Mindezek mintegy ujjal oda mutatnak, hogy Tartsa már legelső királyaink alatt telepitett hely volt. Hogy ez a legrégibb község épen azon helyen feküdt-e melyen a mostani, azt egész bizonyossággal állítani nem merjük, de mégis nincs okunk arról kételkedni, részint azért, minthogy a szájon forgó hagyomány azt tartja, hogy midőn 1718 eszt. a mostani község telepittetett, a régi Tartsanak helyén települtek le ezen jövevények; részint pedig azért, minthogy még Bél Mátyás korában (e szerént a mult szazad elején) a mostani Tartsán meglátszottak a régi háborús időből felmaradt mély és igen széles árkolások, sánczok. Bél Mátyás igy szól erről kéziratában: "aggeres hic visuntur laxe non minus, quam profunde ducti. Credunt, monumentum esse bellorum, quae hac regioné creberrime gerebantur;" azaz "látszanak itt még most is igen mély és széles sánczok. Azt hiszik, hogy ezek az e tájon pusztított háborők maradványai." Most ily sánczoknak mégcsak nyomát sem látni Tartsán, amint nekem az ottani lakosok beszélik.

Körözs-Tarcsa

Veér I. András idejében Tárcsának északkeleti határa már odáig nyúlt, mint napjainkban, mert az 1478-iki határjáró szerint Körözs-Ladány felől a Büngösd és Gyács (a mai Gács) folyók, továbbá Mihálymolna-halom (a mai Mihályhalom) választották el. 1498-ban is magának adományoztatja Veér András e Mihálymolna-halma környékét. Mihálymona-halom semmi mást nem jelent, mint a Mihálymalma mellett eső halmot, s ekként egy, a Sebes Körözsön álló régi malomnak tartja fenn emlékét.

A következő században Veér I. Andrásnak Borbála nevű leányától származó unokája Simy Ferencz követelt Tárcsából osztályrészt, de a Veér fiuk ez alkalommal még megmentették Tárcsát egyedül a Veér család számára. 1560-ban azonban már idegen birtokos is van Tárcsán s ez Kátay Imre, ki a falu felit bírja. 1562-64-ben pedig ugyancsak e félnek birtokosa Néney László özvegye vala.

Mindamellett, hogy Tárcsa a XIV. században akkora falu volt, hogy Békésvármegye 1423-ban itt tartotta egyik gyűlését, mégis egyházi állapotairól nem tudunk jóformán semmit. 1552-ben papja 3 frtot lett volna köteles a trienti zsinatra utazó követnek fizetni, de biz azzal adós maradt.

1552-ben 5, 1553-ban 6, 1556-ban 7, 1560-ban 14, 1562-ben 27, 1564-ben 22 kapu után vetik ki rá az adót. Az 1557-iki török defter szerint 24 házból állott. 1563-ban Nagy János bírósága idejében 47 család lakta, s így lakosainak száma mintegy 235 lélekre rúgott. 1520-ban Sütő, Püspök, Konya, Osváth, 1563-ban pedig Fóris, Basa, Csóti, Csanó, Húsvéti, Kincses, Sülye, Sütő és Varró nevű családok lakják. Ezeknek csak a fele foglalkozott földmíveléssel. 1562-ben pl. csak 11 jobbágynak volt vetése, 12-nek nem. Az előbbiek 7 köböl búzát adtak fétizet fejében. Méhet tartott közülök egy. 1596-ban lakatlanná vált, de 1620-ben egyik lakosa, Juhos István, ki régentén Békésen lakott már tanúskodik a békésiek mellett. Ez időtájban egyik része Széky Péteré volt s ez 1648-ban erről rendelkezik. Másik része megmaradt a Körözs-tarcsai Veérek birtokában és Veér Ferencz 1678-ban e részt 1200 fiiért zálogosítja el Kecső, másként Tőzsér Istvánnak.

Az ez időben itt lakó családok némelyike elég jó módra tett szer, úgy hogy 1672-ben Héhelő Márton, Juhos János, Prágai János, Bíró Gáspár és Bíró Mihály 138 tallérért 10 évre zálogba veszik a szomszédos nagyteleki pusztát. Vagy nemességüket vagy gazdagságukat mutatja, hogy a záloglevél készítője "kerezstarcsai uraméknak" szólítgatja őket. Külön református gyülekezetet is alkottak.

1685 táján ezen lakosai is elfutottak, s ha vissza is jöttek 1702-ben (előbb biztosan nem) megint világgá mentek 1703-ban, s ekkor 17 évig egyfolytában lakatlanul állott Tárcsa.

1720-ben ülték meg újra a régi falu helyét a mostani tárcsái lakosok elei, de ezek nem a régi tárcsái lakosoknak ivadéki, hanem egészen újak valának. Előbb vagy 4 évig Csabán laktak, de szökevények lévén féltek, hogy előbbi uraik rajok találnak, s terhes szolgálatra visszaviszik őket. Ezért idehúzódtak a Körözs mellé, hol a nádasokban jobban elbújhattak, de különben is valami folyóvíz mellől szökhettek el, mert a halászat ősrégi foglalkozásuk volt. De azután nemsokára megbánták, hogy a folyóvizet annyira keretek, mert az árvizek annyira pusztították a határt, meg a házakat is, hogy 1731-ben át akartak költözni az edelesi dombra.

De mégis csak megmaradtak, s lassan-lasssan kezdtek gyarapodni. Jöttek hozzájuk az elpusztult békésmegyei falvakból is néhányan pl. a Gyaraki család Ölyvedről, a Pocsai Gerláról, s az is lehet, hogy azon halászati műszavakat a mai tarcsaiak ezen később hozzájuk csatlakozott, régi, békésmegyei családoktól tanulták el. 1735-ben 13-an csatlakoztak közülök a Péró-féle lázadáshoz s a lázadók egyetlen, győzedelmes csetepatéja is itt, a tárcsái határon történt. A 13 ember közül a lázadás leveretése után csak 2 tért vissza. 11 ember elvesztése nagy kár volt a falura de még borzasztóbb volt az 1739-40-iki pestis, melyben nem kevesebb, mint 341 lakos halt meg.

Hanem ezután boldogabb napok virradtak a kis községre. Határát mindjárt kezdettől fogva gyarapította a régi Edelesnek területe. Ezt különben már a Körözstarcsai Veér család a török uralom alatt hozzácsatolta Tárcsához. Az új földesúr, Harruckern János, pedig úgy vétette fel az adománylevélbe, mint Tárcsához tartozó halom környékét. Harruckern János fia 1750-ben odaadta a községnek az árvizektől mentes nagyteleki pusztát, a hol azután a földmívelést bátrabban űzhették. Nadány felől pedig megvédte a határt Juhos István 1728-iki vallomása. Ez hajdan körözsi tárcsái lakos, ekkor pedig a váradi püspök bárándi ispánja vala. A Gácsérnél levetette a csizmáját s úgy esküdött meg, hogy ez a föld a tárcsái határhoz tartozik, s az ö vallomása alapján vonták meg újra a határt a Büngösdtől egész a Mihályhalomig, éppen ott, a hol már 1479-ben volt. Csak ezen Juhos Istvánra vonatkozhatik az
Arany Jánostól is megénekelt "Vén Márkus" mondája (A hamis tanú). Ebből az tetszik ki, hogy a múlt századbeli tárcsái lakosok nem voltak megelégedve az ő vallomásával, de igazságtalanul.

Köröstarcsa

Nagyközség a békési járásban. Hozzátartoznak: Büngörhát, Csordalapos, Csárdaszállás, Csukás, Edeles, Erdőzug, Fekete és Köveshalom, Karolinamajor, Kismárga, Középszállás, Kuthalom, Miklósmajor, Nagyfenék, Nagylapos, Nagymérges, Nagytelek, Németjáró, Patkósziget, Simaihát, Teréziamajor, Újkert és Vénkert puszták.

Lakosainak száma 1920-ban 5853, 1930-ban 5678. A 10 év alatti fogyás 175. A természetes szaporodás 448 főt tett ki, de 623 lakosa a szomszédos községekbe, vagy nagyobb városokba költözött az elmúlt 10 év alatt, s ez az elvándorlás okozta, hogy fogyott a község népessége. Nem kedvezőek – az elvándorlások nélkül sem - a község szaporodási viszonyai. Elveszületési arányszáma kisebb az orsz. átlagnál, s bár a csecsemőhalálozás és a halálozás aránylag kedvező, (az országos átlagnál alacsonyabb index-el), a gümőkór halálozás az egész járásban itt a legnagyobb s igy szaporodási arányszáma is kisebb marad az orsz. átlagnál. A születések alacsony száma és a gümőkór pusztítása által okozott veszteséget az aránylag kedvező halálozási viszonyok eltüntetni nem tudják. Ivóvíz ellátása jó, két mélyfúrású artézi, 3 fúrott Northon kut és 5 ásott kutvize kifogástalan. Községi alkalmaztatásban 1 orvos és 3 szülésznő van.

Anyanyelvre nézve 12 német, 14 oláh és 4 tót kivételével magyarok Tárcsa lakosai. Vallási tekintetben is körülbelül ilyen egyöntetűséget mutatnak legnagyobb részben a református egyház hivei. (Ref. 4952, r. kath. 346, ág. ev. 276, g. kath. 42, izr. 10 és baptista 31.) A reformátusok anyaegyházat alkotnak, mely a Tiszántúli kerülethez tartozik. Tempolomuk 1794-ben épült, a mult század közepén azonban átalakították. A r. kath. fiókegyház a mezőberényi, a baptista a békési anyaegyházhoz tartozik.

Közoktatás ügyét 1 áll. kisdedóvó, 1 áll., 2 ref. és 1 r. kath. elemi népiskola, 1 ref. és 1 r. kath. általános továbbképző, 1 községi népiskola, 1 községi önálló gazdasági iskola és 1 községi iparostanonciskola szolgálja. Az iskolánkivüli népművelés előbbrevitelére helyi bizottság alakult, mely az iskolákban és az egyesületi helységekben a tantestülettel és az egyesületek vezetőségével karöltve évente kb. 60-70 ismeretterjesztő előadást tart. Ezen egyesületek: a Közművelődési Kör, a Kisbirtokos Szövetség, a Ref. Nőegylet, Munkásegylet, a Tanyai Olvasókör. A 6 évnél idősebb analfabéták száma 314, igen alacsony.

A lakosság főfoglalkozása a földművelés, az összlakosok 75 %-a, azaz 4300 lélek őstermeléssel foglalkozik. Az ipari népesség száma 661, a kereskedőké 163, a közszolgálati és szabadfolalkozásuaké 156, a közlekedési alkalmazottaké 101, a nyugdijasok és magánzóké 124, a napszámosoké 10, a házicselédeké 77. A mezőgazdasági népesség közül 855 önálló kisgazda, segitő családtagja és eltartottja 1819, mezőgazdasági cseléd és eltartottja 393, mezőgazdasági munkás és eltartottja 1225.

A község határa 15493 hold, melyből szántó 12.407, kert 119, rét 321, szőlő 189, legelő 1162, erdő 48, nádas és terméketlen terület 1240 k. hold. A birtokmegoszlás igen kedvező, amennyiben a 10-20 holdas kisbirtok az egész határ 51 %-át, 1 nagybirtok 10 %-át foglalja el. (461 kisbirtok 7822 k. hold összterület, a nagybirtok 1546 k. hold területtel). A 127 3 holdon aluli törpebirtok összterülete 232, a 192 3-10 holdasoké, 1100, a 20-500 holdig terjedőé összesen 2628 k. hold. Az O. F. B. Köröstarcsa községben házhelyet nem osztott ki, ellenben a község képviselő testülete 1920-ben, a földbirtokok jobb elosztását biztosítani kivánó törvény életbelépte után önként gondoskodott a nincstelenek házhelyhez juttatásáról és kiosztott 96 házhelyet, melyen felépült 95 ház. A megváltott és vagyonváltság földeket is beleszámítva az O. F. B. 1357 kat. hold szántót osztott ki, melyen 384 kisbirtok keletkezett.

A mezőgazdasági termékek közül a búza termelése dominál, ez a gazda főjövedelemi forrása. A buza mellett tengerit termesztenek legtöbbet (sertéshizlalásra.) Árpa, zab, csalamádé, lucerna, borsó magnak, kevés dohány, kender és dinnye termeltetnek még részint háziszükségletre, részint eladásra. A szőlő és bortermelés kb. a helyi szükségletet fedezi.

Az állattenyésztés a legelő nagyságához képest nem elég virágzó, bár két közlegelője is van a községnek. 1931-ben a szarvasmarha- 1245, ló- 1175, sertés- 3963 és juhállománya 1250.

Kereskedelme a helyi forgalomtól eltekintve a gabonakereskedelemre és kisebb mértékben a sertés és baromfikereskedelemre korlátozódik. A község és a környező kisebb szomszédos községek buza forgalmát 4 gabonakereskedő bonyolítja le. A helyi forgalmat 10 vegyes, 1 divatárú és 2-3 más szakmába vágó kereskedő látja el. Hitelintézete a Kőröstarcsai Takarékpénztár rt. alakult 1894-ben, Pénzintézeti központi tag. Érdekközösségben a Mezőberényi Gazdasági Takarékpénztár rt.-val. Üzletágai: betét, váltó leszámítolás, jelzálog, előleg értékpapírra, terményekre és aranyra. Alaptőkéje 25.000 R névre szóló 2500 drb. 10 pengős részvényekben.

Ipara erősen kisiparjellegü, a helyi szükségletek kiegyenlítésére szolgál főként. Az ipartestület tagjainak száma 106, az alkalmazott tanoncoké és segédeké 12, illetve 30. Alkalmazottat nem foglalkoztat 76 iparos. Szakma szerint: 8 asztalos, 9 ács, 6 borbély, 15 cipész, 18 csizmadia, 7 férfiszabó, 8 kerékgyártó, 11 kovács, 2 mészáros. Gyári üzem az Áramfejlesztőtelep és a Csipcs és Nagy Gőzmalom 85 lóerős géppel, 5-7 munkással.

Vasútállomása a községtől 8 km távolságra van, a Szolnok-békéscsabai főútvonalon, Köröstarcsai tanyák elnevezéssel, vagy Mezöberényben. Autóbuszösszeköttetés a MAVART révén. A Zombor-Berettyóujfalusi állami műút vezet keresztül a községen, a Kettős-Körösön pedig vashid. A község évenkint 2 kirakó és marhavásárt tart, melyek meglehetős népesek. Békéscsabára, Szolnokra és Budapestre igen sok terményt és állatot szállítanak Köröstarcsáról. Postamesterség, táviró és telefon állomás helyben van.

Csárdaszállás

Csárdaszállás 1952. évi január hó 1-vel, egyik Köröstarcsához tartozó tanyaközpontból, továbbá Mezöberény és Gyoma községek területének egy részéből alakult önálló, magyar településű kisközséggé. Területét még pontosan nem mérték fel (9537 kh?); hozzátartoznak: Tessedikzug, Félhalom, Csárdalapos, Középszállás, Keselyüsi-tanyák, Csukás és Nagylapos egy része. Északon Köröstarcsa és Gyoma, keleten Mezőberény, délen pedig Kamut és Hunya határolják. Csárdaszállás a Mezőberény-Gyomát összekötő országút és vasútvonal mentén fekszik.

A faluban ma is meglevő Szentjánosi-csárda a múlt század betyárvilágára emlékeztet s valószínű is, hogy e csárda a békési betyárok pihenője volt. A falu nevét, igen találóan, 1952-ben, Tóth Imre tanácstitkár adta.
1954-ben az egyik homokbányából embercsontok, kardok és egy máznélküli agyagedény került elő. Ez megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy Csárdaszállás már a középkorban is település lehetett. E régi falu közelebbi sorsát ez idő szerint nem ismerjük.

A falu csak az utóbbi évtizedben alakult népesebb központtá. Még ma sincs egyetlen összefüggő utcája sem. A kb. 9537 kh-at kitevő határban nagy területen szocialista gazdálkodás folyik. A mezőgazdasági dolgozók jó része a Csárdaszállási Állami Gazdaságban (2280 kh?), továbbá az Ezüstkalász (505 kh), Győzelem (358 kh) és Kossuth (803 kh) elnevezésű mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozik. A szövetkezetben dolgozó családok száma 67.

Az 1945. évi földosztás során először Zagyva István kapott földet.

A község ipara még fejletlen. 1954-ben 1 cipész, 1 asztalos, 1 bognár, 1 fodrász, 2 szabó, 1 kőműves, 1 ácsa és 1 darálómalom volt a községben. De még fejletlen a község kereskedelmi élete is. A községalakulás előtt 2 kereskedés és 2 kocsma volt magánkézben. A helybeli földmüvesszövetkezet 1951-ben létesített első boltját; 1953-ban egyesült a Mezőberényi Földművesszövetkezettel. Rendszeres piaca nincs a községnek.

A falu állatállománya 1957. március 1-i állapot szerint: szarvasmarha 708, ló 461, sertés 2562, juh 111 db. Kedvelik a halászatot és vadászatot. Tessedikzugban, a Körös partján, halásztanyát létesítettek.

A régi Csárdaszálláson már a XIX. század elején lehetett népiskola, melyet a ref. egyház tartott fenn. Jelenleg 2 áll. ált. iskola működik, az egyik bel-, a másik külterületen. A belterületen 4 tanulócsoportot (123 tanuló) 5 nevelő tanít, a nyilasi iskolában pedig 2 tanulócsoport működik 2 tanító vezetése mellett. A legutóbbi tanévben 2 iskolában 7 nevelő 6 tanulócsoportban, 5 tanteremben 160 ált. isk. tanuló oktatását végezte. Kultúrháza még nincsen a falunak, könyvtára azonban van.

A község első tanácselnöke Gaál Károly volt.

Népessége 1955. január 1-én 1343 volt. A népesség cca. 30 százaléka külterületen lakik.

Csárdaszállás a békési járásba tartozó kisközség.

MAKAI ZSIGMOND EMLÉKEZÉSE

Makai Zsigmond a falu egyik legjobb ismerője, ezért emlékezésének itt a helye. Zsiga bácsi évtizedeken át aktív szerepet töltött be a település közéletében, tsz-elnökként és vb-titkárként szolgálta a népet. Egyéni hangú memoárját rövidítve közöljük, itt-ott nem javítva még a szóismétléseket sem, hiszen célunk éppen az, hogy hűen adjuk vissza a historizáló stílust. Ez nem a hivatalos történelem, hanem a személyesen megélte, tele fanyar humorral, legendával, élettapasztalattal, vagyis nagyon emberi.

Nem hiszem, hogy ebben a körülfaragott kis országban lenne olyan kis település, amelyiknek ne volna történelmi nevezetessége. Abból kiindulva, hogy Csárdaszállás 1952. január 2-án lett önálló község, és mivel ez nem túl hosszú történelmi időszak, visszább kell menni, azokra az időkre, amikor Köröstarcsához tartozott. Nem akarok Nóé apánk bárkájával kapcsolatos ősidőkig visszanyúlni, de a Mátyás király korabeli idővel kell kezdenem. Mátyás királynak főudvarnoka volt Veér András, akinek 1460. körül, az egyik sikeres hadjárata után Mátyás a köröstarcsai előnevet és a köröstarcsai birtokot adományozta. Azt szabták meg. hogy amilyen területet napkeltétől napnyugtáig körül tud lovagolni András, annyi lesz Köröstarcsa területe.

Akkor még a Körös folyó zabolátlanul úgy folydogált, ahogyan az Isten útnak engedte. Minden laposabb területen medret vájt magának és kacskaringózva, zugokat alkotva nagy területet foglalt el. Ez sokat jelentett akkoriban, hiszen a halászat és a vadászat az egyik főfoglalkozáshoz tartozott.

Mindezeket Veér András szem előtt tartotta. Elsősorban a Körös folyó környéke érdekelte. Azonkívül gondolt egy kis szántóra is, de nem utolsósorban a nádasokra. Végeredményben a lóháton körülbaktatott terület elérte a 25000 kat. holdat. Ennek jelentős részét a folyó ágya, a hullámtér, a legelő,
a kaszáló és a nádas tették ki.

Köröstarcsa belterülete a Kettős-Körös bal partjánál alakult ki. Volt már ott akkoriban is egy kisebb település, amely később egyre terebélyesedett. A belterülettől délnyugati irányban szórványosan kisebb dombokat, halmokat lehetett találni. Ezek a halmok jelenleg többségében Csárdaszállás területén
vannak. Így például: Kúthalom, Fekete- és Köveshalom, Főhalom, Baráthalom és Temetőhalom. Ezeken a halmokon valamikor mindenütt kisebb embercsoportok éltek. Jóllehet, hogy még a tatárjárás idején húzódtak ott meg, mivel mindegyik halom nádassal és füzessel vétetett körül. Ezeken a halmokon élők a halom tövében, aljában temették el az elhalt hozzátartozókat. Ezt igazolja az, hogy ezen halmok aljánál, oldalánál a későbbi időben mindenütt emberi csontokat találhattunk.

A Körös folyó által kialakult zugok is nevet kaptak. Pl. Kallózug, Erdőzug, Földházzug, Sulymoszug, Biristyózug és Tessedikzug. Ez utóbbi Tessedik Sámuel birtoka lehetett a múlt század elején.

Az idő történelmi mércével mérve is haladt a maga útján. Köröstarcsai Veér András főudvarnoknak utódai maradtak hátra. Egyik ilyen utód Köröstarcsai Veér György, a másik pedig Köröstarcsai Veér Judit. Veér György Erdélyben, Szolnok-Doboka vármegye székhelyén, Désen építtetett református
templomot. Nevét aranybetűkkel örökítették meg az orgonaberendezés alatt. Testvére, Köröstarcsai Veér Judit Maros-Torda vármegyében, Gernyeszegen építtetett református templomot az 1711-17 közötti időben. Az ő nevét is aranybetűkkel vésték a templom belső falára. Férje, Gróf Teleki Mihály 1711-ben, a felesége pedig 1717-ben halt meg. Mindketten Gernyeszegen, a Teleki kastély parkjában, az ősi családi sírboltban nyugszanak. A századforduló elején Köröstarcsán Veér Andrásról utcát neveztek el. Ez az utcanév megmaradt 1945 után is. Most is látható a fürdő mellett, a Rákóczi utca derékszögében.

A világosi fegyverletétellel véget ért az 1848-as szabadságharc. Haynau táborszernagy szinte kedve szerint kitombolta magát. Később következett a kiegyezés. Akkor Ferenc József, Magyarország királya és Ausztria császára megígérte, hogy nem háborúzik a magyarokkal. Jött a nyugodtabb, békés időszak. Kezdett kialakulni a magánkapitalizmus. A földet adták-vették, örökölték. Ám Köröstarcsa nyugati és délnyugati határrészen jelentős nádas, szinte vadonterület maradt. Mintha annak nem is lett volna gazdája. Ezzel egyidőben kialakult az alföldi betyárvilág is. Hasonlóan, mint a Dunántúlon. Ott Bogár Imre, Angyal Bandi és Harambasa bandája "uralkodott". Itt Rózsa Sándorék feneklettek meg. A betyároknak vagy szegénylegényeknek, kedvező feltételt biztosított a jelenlegi Felsőföld és az Állami Gazdaság területe, mivel hatalmas nádas burjánzott. Egy nagyforgalmú vendégfogadó is épült itt, az országút mellett. Ebben a vendégfogadóban nagyon sok nagypénzű "lócsiszár" (lókupec) is megfordult, mivel útba esett a Szegedről Szolnokra vagy Debrecenbe menőknek. Úgyszintén azoknak is, akik arról jöttek erre a vidékre. A csárda (vendégfogadó) tulajdonosa, Szent János egykettőre belátta, hogy sokkal előnyösebb rá nézve, ha a betyárokkal barátságra lép. Így aztán ahhoz is hozzájárult, hogy a csárda nagykéménye alá alagutat építsenek, mely a pincehelyiségen keresztül elvezetett a kb. 800 méter távolság-
ra lévő Fekete- és Köveshalom dombjáig. Onnan pedig a nádas dzsungelébe, ahonnan biztonságosan mehettek a Kondorosi Csárdáig.

Rózsa Sándorék gyakran jó fogást csináltak, amikor a nagypénzű kupecek javában aludtak a vendégfogadóban. Rajtuk ütve megkönnyítették a pénztárcáikat. Persze néha az is előfordult, hogy összecsaptak a pandúrokkal. Ennek nyomait - vérnyomokat - 65-70 évvel ezelőtt még láthattuk az épület
belső falain nagy karbantartás alkalmával.

Ez a csárda, amit az itteniek egyszerűen Szentjánosi csárdának hívtak, a környékbeli legényeknek is szórakozóhelyként szolgált. Évente 2-3 alkalommal az én nagyapám is megfordult itt a két legénytestvérével 1875-1885. közötti időben. Akkoriban minden valamirevaló legény rézfokost hordott magával. A fokos akkor sem maradhatott el, amikor a csárdába mentek. Sőt az számított élethű mulatásnak, amikor azt a nótát zengték, hogy "A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja." Elvétve aztán az is előfordult, hogy a legények között nézeteltérés történt. Olyankor mindig a rézfokos szolgáltatott
igazságot.

Az köztudott, hogy a karhatalom mindig a mindenkori uralkodóosztály érdekeit védte. A vármegyeházán már megsokallták Rózsa Sándorék garázdálkodását. Az idevezényelt Rádai Gedeon pandúrtiszthelyettes mesterien irányította pandúrjait, sikerült nekik Rózsa Sándort elfogni. Így aztán Rózsa Sándor a szegedi Csillagbörtönbe került, majd onnan Erdélybe, Szamosújvárra vitték, ahol a földalatti kazamatába zárva megbetegedett, majd meg is halt.

Néhány év elteltével a csárda tulajdonosa is elhunyt. Annak utána a hírneves csárda a köröstarcsai Református Egyház tulajdonába került. Valószínű, hogy az örökösök adták el. Az egyház átalakítást végzett rajta és a közelében építtetett egy tantermet, ahová az egész környék tanköteles gyermekei
mehettek iskolába, az első osztálytól a hatodikig egy tanterembe. Az iskolakezdés évét pontosan nem tudom, de az biztos, hogy 1897-ben az első osztályt az édesanyám is ott kezdte. Szentandrási Pál tanította.
Köröstarcsa lakosai eléggé megfeneklettek a Kettős-Körös tövében. A község képviselőtestülete rádöbbent, hogy a fiatalabb Mezőberény gazdasági vonatkozásban, különösen az állattenyésztés területén nagyon megelőzte. Mezöberény már szép apaállatokkal rendelkezett, úgymint mén, bika és kan.
Végeredményben a két község vezetői megbeszélést folytattak és megállapodtak, hogy Mezöberény elad Köröstarcsának egy szép tenyészbikát és egy jóképű csődört. Ezért a két apaállatért Köröstarcsa földterületet adott, mégpedig a Hármas-Körös torkolatától számítva kb. 3 km szélességben, déli
irányban a szarvasi országútig. Összesen 4000 kat. holdat tett ki a földterület. Ez a terület nagyon kiesik a község központjától, nagyobb része vízjárta terület, legelő, kaszáló és nádas. Mezőberénynek ez kapóra jött, mert az Ausztriából betelepített sváboknak föld kellett.

Megalakult a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat és megkezdődött a rakoncátlan Körös folyó mederbe terelése. Ezt követte 1893-ban a tagosítás. A tagosítással egyidőben folyt a magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét dokumentáló birtokívek kiállítása és a színes birtokvázlatok elkészítése.
A munkafolyamat rendkívül aprólékos és precíz munkát kívánt. Egy adott dűlő hosszán 2-3 helyről is kellett talajmintát venni, hogy a pontos aranykorona értékét megállapítsák. Ezt a munkafolyamatot az országnak ezen a részén 1913-ban fejezték be. A külterületet határrészekre osztották. Két-három
dűlő összevontan megkapta a legjobban testhezálló nevet.

A Szentjánosi csárda környéke mind a csárdához igazodott. Ez a kis határrész a Csárdatanya nevet kapta. A közelében Csárdazug, Csárdaalj, Csárdanyomás, Csárdalapos nevek merültek fel. Köröstarcsáról kifelé jövetben kb. 8 km hosszan egészen a Szentjánosi csárdáig a Csárdaút név terjedt el.
1901-ben Köröstarcsa nagyközségi rangot kapott. Nemhiába gúnyolták a tarcsaiakat halkörmölőknek, a községi körbélyegző közepén is két halat fedezhettünk fel. A szöveges rész pedig úgy szólt, hogy "Köröstarcsa Nagyközség Elöljárósága". Teltek-múltak az évek. Szentandrási Pál tanító kiöregedett. Dús Gergely váltotta fel, aki az első világháború végéig tanított. Öt Szentandrási Elek tanító követte, aki itt tanított 1924-ig.

Közben kitört az első világháború. 1914 nyarán, mivel Bosznia fővárosában, Sarajevóban meggyilkolták a trónörökös párt, Ferenc Ferdinándot és feleségét, Hohenburg Zsófiát, Magyarorszgá hadat üzent Szerbiának. Ezzel kezdetét vette a véres küzdelem. Az aratás kellős közepén vonultak be a fiatal munkabíró férfiak. Szinte sorjában, egyik ország a másik után kapcsolódott
a világháborúba.

Ferenc József, Magyarország királya és Ausztria császára 1916-ban meghalt. Utána 2 évig IV. Károly uralkodott. Katonáink Galíciában, Szerbiában és Olaszországban harcoltak. Az tagadhatatlan, hogy bizony már unták a háborút. 1918-ban bekövetkezett az őszirózsás forradalom, melynek bevezető-
jeként Károly királyt lemondatták, gróf Tisza István miniszterelnököt agyonlőtték, gróf Károlyi Mihályt kikiáltották köztáérsasági elnöknek. Aki első ténykedéseként pedig minden frontszakaszról hazarendelte a harcoló katonákat. Károlyi földéhes parasztoknak földet osztott eladósodott birtokából. A frontokról özönlöttek hazafelé a magyar katonák. Utánuk jöttek ám az ellenségnek számító katonák is, szinte puskalövés nélkül.

Az átmeneti időszak nem sokáig tartott, mert 1919. március 21-én az oroszok mintájára Magyarországon is kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ezt a változást úgy fogadták a környező országok, hogy katonáikkal szinte minden oldalról támadást intéztek a fiatal Tanácsköztársaság ellen. A hazatérő
magyar katonák egy része beállt a Magyar Vöröshadseregbe. A hadseregnek a létszámát úgy is növelték, hogy helyenként végzős diákokat, tanítóképzősöket kényszerítettek vöröskatonáknak. A civilek sok esetben azt sem tudták, hogy mi van. Dobszó útján kihirdették, hogy mindenki köteles piros zászlót vagy piros kendőt zászlórúdra tűzni, és azt jól látható helyen, padlástér végénél elhelyezni. Ezzel is kifejezni a Vörös Hadsereg iránti együttérzést.

Néhány nap elteltével jöttek a román katonák. Amikor közeledtek Mezöberény felől, újabb dobszó hangzott el, mely szerint azonnal el kell tüntetni a vöröszászlót és minden vörös ruhadarabot, mert ahol a román katonák olyat látnak, az egész családot kiirtják. Helyébe most már fehér zászlót és fehér kendőt kell a zászlórúdra tenni.

A magyar vöröskatonák ezen a részen is szorult helyzetbe kerültek. Szinte szétzilált állapotban menekültek Gyoma irányába. Szórványosan, több helyen lemaradozott és megbújt 2-3 katona. A Csárdatanya település egyik házánál is megbújtak hárman. Szerencsétlenségükre a román katonák rájuk
találtak. Embertelenül megkínozták őket és utána mindhármójukat agyonlőtték. A románok innen lőttek Gyomára a menekülő vöröskatonák után. Rettentően felbőszített őket, hogy a vörös tüzérség viszonozta onnan a tüzelésüket.

Az agyonlőtt 3 vöröskatonát Szűcs János bácsi temette el a kivégzés színhelyén.

A Tanácsköztársaság bukása után vitéz Nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy lett az ország kormányzója, aki Gizi nevű szürke lován előbb Szegedre, majd Budapestre lovagolt. Ezzel megkezdődött egy másféle időszak, amelyben mindig a felszínen tartották, hogy a Trianon palotában Magyarországra kényszerített békeszerződés igazságtalan. Magyarországot Apponyi Albert gróf képviselte, akinek tiltakozását egyáltalán nem vették figyelembe. Magyarország jelentős részét felosztották az antant hatalmak között. Odalett az ország kétharmada. A 63 vármegyéből mindössze 19 maradt.
Ausztria, az Osztrák-Magyar Monarchia szerves része volt, részt kapott Magyarország testéből. Végeredményben a meggyilkolt trónörököspár nem magyar, hanem osztrák volt, miattuk tört ki a világháború. Trianonban Magyarország bűnösként szerepelt, mivel innen indult az első hadüzenet. De
evezzünk át békésebb vizekre!

A Szentjánosi csárda átalakítottan továbbra is lakásul szolgált a mindenkori tanítónak. Szentandrási Elek tanító 1924-ben bekerült Köröstarcsára, helyette Kiss Imre tanító jött ide, aki itt kezdte tanítói pályafutását. Neki is a Szentjánosi csárda szolgált lakás céljára.

1923-tól én is idejártam iskolába. Amikor egyik alkalommal a tanítói lakáson nagyobb karbantartási munkát végeztek, a tanító úr akkor mutatta meg a levakart malter és meszelés alatt az imitt-amott látható vérnyomokat, amelyek valószínű, hogy Rózsa Sándorék és a pandúrok között bekövetkezett ütközetből származtak. Akkoriban még akadt maradványa a pince nyugati oldalánál kivezető alagútnak is. Ugyancsak nyomokban látszott a jelenleg 4-es vasúti őrház iránti Fekete- és Köveshalom alatti alagút is.
Az itteni tanítóknak a református egyház munkabér kiegészítéseként földhasználatot biztosított a Kuthalom határrészen. Ott látható jelenleg is a határrésznek nevet adó domb, melynek aljában akkoriban, mikor az elemibe jártunk, sok emberi koponyadarabot és csontdarabot láthattunk. Mint iskolások többször megfordultunk a tanító úr által hasznosított területen. Egy idő után a múlt század vége felé létesített tanterem kezdett kicsinek bizonyulni, így aztán állami beruházásból épült egy tanítólakással egybekötött másik iskola is, a már meglévőnek közvetlen szomszédságában. Ebben az iskolában, amely Református Állami, Elemi Népiskola néven szerepelt, 1927-ben kezdődött a tanítás. Ebben az évben én is itt fejeztem be az elemi iskola hatodik osztályát. Itt az első tanító Nagy László volt, akit 54 éves korában, Nagykőrösről helyeztek ide. Ő Csárdaszálláson tanított nyugdíjba meneteléig, vagyis 1935-ig. Utána a köröstarcsai lelkipásztornak a veje lett tanító, aki mellesleg szintén lelkipásztorkodott. Ezért a továbbiakban nem az itteni tanítónak kellett vasárnaponként istentisztelet alkalmával prédikálni. Odáig a feladat a mindenkori tanítóra hárult. Az új tanítót és lelkipásztort Szabó Zoltánnak hívták.

Ennek utána a Csárdatanyán kezdett némi kulturális mozgalom beindulni. Szabó Zoltán tiszteletes úr szervezte a műsoros előadásokat. Szereplőket toboroztak, a játékba esetenként fiatal nősök feleségestől együtt bekapcsolódtak. Mint nőtlen legényke rajtam sem fogott ki, hogy 3 km távolságról bejárjak szerepet tanulni és gyakorolni. Nagy sikert arattunk 1936-ban a Noszty fiú esete Tóth Marival című színdarab előadásával. Ezt közkívánatra Köröstarcsán is eljátszottuk.

1926-ban beindult a leventemozgalom. Ez katonai elökiképzésnek számított, melyen hetenként egyszer, a vasárnapi délelőttökön köteles volt minden 13-21 év közötti fiatalember részt venni. A  leventeoktatónk Kiss Imre tanító úr volt, aki katonásan ellátta ezt a feladatot mindaddig, amíg a leventeintézmény meg nem szűnt. A leventeköteleseket 3 korcsoportba osztották. Az első csoportba a 13, 14, 15, a másodikba a 16, 17, 18, a harmadikba pedig a 19, 20, 21 éveseket. 1927. év őszén én is leventeköteles lettem. Után 3 év elteltétől segédoktató voltam mindaddig, amíg leventeköteles korba tartoztam. Eleinte az első korcsoportot neveltem és okítottam, majd később a másodikat.

1933. év után a leventéseket arra kötelezték, hogy istentiszteleten részt vegyenek, így aztán minden vasárnap de. 1/2 9 órától 10 óráig istentisztelet, 10 órától 12 óráig pedig leventefoglalkozás következett. Később a harmadik korcsoportba tartozók tűzoltóoktatásra is jártak, amelyet havonta egyszer Köröstarcsán tartottak.

Elmúltam 24 éves, amikor 1939. február 1-én behívtak katonának a M. kir. 2. gépkocsizó dandár tüzérosztályához, ahol távbeszélő, rádiós és gk. vezetői kiképzést kaptam. Csapattestünk később a 2 pc. hadosztály kötelékébe tartozott. Állomáshelyeink: Kassa, Munkács, Szilágysomlyó, majd legutóbb
Nagykőrösön. Az 1939. február 1-től, 1945. július 7-ig eltelt időközben csaknem 5 évet katonáskodtam. Tartalékosként háromszor kaptam "SAS" behívót. Csapatunk, mint gyorsanmozgó alakulat mindenkor az elsők között vett részt, úgy az elszakított területek visszafoglalása, mint a háború időszakában. Mint katona 7 ország jelentős területén megfordultam. 1945. július 7-én épen, egészségesen hazakerültem. Utána 2 nap elteltével bekapcsolódtam az aratási munkába és 2 hétig húztam a kaszát. Ezen nagyon sokan csodálkoztak, hiszen akik akkoriban jöttek haza fogságból, mind legyöngült. Általában csak olyan ételeket ehettek, mint amilyet a kisbabáknak szoktak adni. Igen ám, de ezek az emberek napkeletről jöttek haza, én meg a vadnyugatról, amely nekem ha nem is "Amerika", de amerikai fogság volt.
Arról az időszakról, amíg katonáskodtam, nincs tudomásom jelentősebb eseményekről a Csárdatanyával kapcsolatosan. Azt tudom, hogy a felszabadító (ideiglenesen megszálló) szovjet csapatok Mezöberény felől jöttek és harc nélkül haladtak át ezen a részen. Esetenként itt-ott egy-egy lemaradt, elbújni próbálkozó magyar katonát lepuffantottak. A felszabadulás után a Szabó Zoltán tiszteletes úr is elvadult innen és végeredményben Debrecenben kötött ki. Ott mint tanár tevékenykedett. Itt már nem volt szükség tovább lelkipásztorra, hiszen a fejlettebb, magasabbrendű politika mindent pótolt a fejlődőképes emberek öntudatában. Az, hogy most 46 évvel később ismét szükség van a vallásra, a papokra stb. ez azt jelenti, hogy most is a Lenin elvtárs tanítását alkalmazzuk olyanformán, hogy "egy lépést előre, kettőt hátra". Mindenesetre azt nehéz megszokni, hogy gyakran átesünk a lónak a másik oldalára. No, de ne politizáljunk sokat, mert majd megárt. A politikát hagyjuk meg a politikusoknak.

Véget ért a második világháború. Sajnos Magyarország megint a vesztesek oldalára került. Visszaállították az 1938-as határokat, tehát kárbaveszett a területek visszacsatolásával kapcsolatos fáradozásunk. Persze egy kis kivétel mégis történt, mert Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták. Igaz, hogy az ott élők "azt kérték". Ejnye-bejnye, Sztálin apánk! Ez jó sakkhúzásnak bizonyult.

Nálunk megkezdődött az újjáépítés. Bőven akadt munka. Hogy ez gyorsabban menjen, azokat a parasztokat, akiknek a földterület nagysága meghaladta a 25 hat. holdat vagy az összaranykorona értéke elérte a 350 aranykoronát, mezőgazdasági fejlesztési adó fizetésére kötelezték.

A kisgazdapárt nagyon nyugat felé kacsingatott. Ezért ki kellett ragadni a kezéből azt a kis vezető funkciót is, amivel rendelkezett, és át kellett adni az MKP kezébe. Hogy aztán jobban ment a vezetés, az irányítás, azt nagyban segítette az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok jelenléte. Hatalmas
jótevőnk sokszor a hónunk alá nyúlt és átsegített bennünket a különböző akadályokon.

Megalakultak a tanácsok. Egyben kialakult a parasztság rétegeződése. Fejlődtünk, tanultunk, hiszen olyanokat hallottunk, amilyet annak előtte sohasem. Pl. szegényparaszt,kisparaszt, középparaszt és kulák. Nem hittük, hogy olyan sok a "gonosz" kulák, akik állandóan csak szabotálnak. Amilyük van, azt eldugják és veszélyeztetik a közellátást. Végeredményben minden bajért és problémáért a kulákokat okolták. Ezért azokat ostorozni és ütni kellett. Ha a szükség úgy kívánta, fizikailag is likvidálták őket. (Pl. Köröstarcsán Molnár Sándort.) A kulákok aztán fizették a mezőgazdasági fejlesztési járulékot. Az adójuk sohasem tekintették kiegyenlítettnek. Hiába fizették ki azt az összeget, amit előírtak, a következő héten már megint fizethettek. Aláírták a sok ipari növényre a termelési szerződést, melyeket néha emeletrávetésként kellett volna elvetni, hogy mindnek jusson földterület. Aláírták a Tervkölcsönt, majd a Békekölcsönöket, azt a tiszteletet is megadták nekik, hogy Békekölcsön jegyzését a tanácsházánál tehessék meg. Aki aztán ott egy kicsit vonakodott, mert egyáltalán nem tudta kifizetni, a tanácselnök
elvtárs népnevelő munkával jobb belátásra bírta. Az erre a célra berendezett irodában rendszeresítettek egy fürdőkádat, s hogy a kuláknak felfrissüljön az agya, a fejét kétszer-háromszor a víz alá merítették. Hogy a kuláknak különösebb bántódása ne legyen, arra vigyázott a rend derék őre.
Régi szólás-mondás az, hogy akinek Krisztus a barátja, az nem kárhozik el. Itt az is bebizonyosodott, hogy az sem kárhozik el, akinek a Sátán a barátja. Ugyanis néhány olyan nagygazda kimaradt vagy lekerült a kuláklistáról, aki valamilyen formában a tűz körül sütkérezett. Ezek helyett aztán oda kellett
illeszteni másvalakit. így történt aztán, hogy a kulákok nyilvántartásba vétele után egy év elteltével a 280 aranykorona tisztajövedelmü földterületével az apám is a kulákok közé keveredett. Utána egy-kettőre megszabadították a tehenétől és a hízónak való sertéseitől. Aláírta a sok ipari növényre a termelési szerződést és fürösztés közbeiktatásával a Békekölcsönöket. Amikor már nála nem volt mit zálogolni, sor került rám és az öcsémre. Már mindkettőnk tehene elvándorolt tőlünk, a hízóinkat vették szemügyre, aztán a padláson lévő kukoricát.

Ismert, hogy Csárdaszállás 1952. január 2-ával lett önálló tanácsú község. Akkor már készen állott a tanácsháza, a Kossuth utcában egy szolgálati lakás és egy fúrott kút, amely 380 méterről kapta a kissé jódos, de megfelelő, ivásra alkalmas vizet. Az Arany János úti iskolát (nevelői lakással egybekötve) 1957-58-ban húzták fel. A meglévő tantermeket korszerűsítették. A 2 helyiségből álló postahivatal és a tűzoltószertár (klubteremmel és irodával) szintén 1958-ban épült. Állatorvosi rendelő, vágóhíd, mázsaház, a főúttól a tanácsházáig járda, kerítés - bővült a lista. Csárdaszállás 1960. januárjában
termelőszövetkezeti címet kapott. Ennek köszönhetően a község egész területén rendezést hajtottak végre. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a községrendezési bizottság elnökévé választottak. A vb elnökének kellett volna ezt a szerepet betöltenie, de ő kórházba került. A községrendezés során azon igyekeztem, hogy a belterülettől délre a 46-os főút és a vasút közötti részen zártkert alakuljon ki, amelyet korábban házhelyek céljára parcelláztak fel. Ám az Építésügyi Minisztérium nem hagyta jóvá, hogy az a
rész beépüljön. Tető alá került és berendeztük a kultúrházat, elkezdődött a falu villamosítása. Utóbbi elég nehezen indult. Az általam vezetett küldöttség addig járta a minisztériumokat és az Országos Tervhivatalt, hogy eredményt értünk el. Kitűztük és elneveztük az utcákat, az anyagiakhoz mérten
járdásítottunk és vízelvezető árkokat ástunk. A sporttelep korszerű székházat kapott, amelyben öltözőket, anyagraktárát, irodát, klubhelyiséget alakítottunk ki. A Petőfi utca bejáratánál liget szépítette a környezetet, ülőpadokkal, virágágyakkal, rózsaültetvényekkel, kerítéssel. Az óvoda telkének végében a gyermekjátszótér hintával gazdagodott, az Arany János úti iskola politechnikai műhellyel. A községfejlesztési alapból fogfúrógépet és teljes fogászati felszerelést vásároltunk, amivel a lakosság nagyon egyetértett. A 46-os főúthoz csatlakoztatva bekötőút épült a tanácsházáig, a Petőfi utca elején
hatósági húsbolt. Elég sok vitatkozás és hadakozás után sikerült eljutni odáig, hogy az ÁFÉSZ új vegyesboltot és étteremmel ellátott italboltot nyitott.
A tanácsháza két irodával bővült, az orvosi rendelő váróval és gyermekrendelővel gyarapodott. 1971-ben új kutat fúrattunk, vezetékes vízhálózatot kapott a község népe. Ahol szükségesnek mutatkozott, közkifolyókat létesítettünk. A tanácsházánál a régi kályhákat olajkályhára cseréltük, gázcseretelepet létesítettünk. Folytattuk a járdásítást, a forgalmasabb utcákon az egysoros betonlapokat kétsorosra egészítettük ki, tartalékalapot képeztünk a halottasházhoz.

Nyugdíjba vonulásom után a tsz átvette a tanácsházát, a postát, az állatorvosi rendelőt és a tűzoltószertárat. Helyettük másik tanácsházát, másik orvosi rendelőt, másik postahivatalt, takarékszövetkezeti helyiséget adtak át. A termelőszövetkezet állami beruházásból bekötőutat húzott a Győzelem és az Ezüstkalász központjáig. így lehettek a belterületi utak szilárd burkolatúak,
pormentesek. A tsz-tagok jelentős társadalmi munkát végeztek. A járdalapokból épített járdákat felszedték, helyettük újak kerültek. Eladták a sportszékházat, a vágóhidat, az agrólakást. A lakásokat immár gázzal fűtötték, napköziotthonos óvoda nőtt ki a földből.

Azóta nagyot változott a világ, a tanács szerepét a polgármesteri hivatal vette át. Idő kell hozzá, hogy az új vezetők belejöjjenek a munkába. A közrend, a közbiztonság területén sok tennivaló lenne, a bűnözők száma egyre szaporodik. Indokolt volna fellépni ellenük.

SAJTÓTÖRTÉNET

Csárdaszállást sokáig, talán még ma is, tsz-faluként tartották, tartják számon, amely időszak leginkább Schupkégel Sándor elnök nevével forrott egybe. Sajtótörténetünk ezt az időszakot szemlézi; országos lapok riportjaiból kaphatunk képet arról, miként formálódott itt az élet évtizedeken át. A fejezet nem születhetett volna meg özvegy Schupkégel Sándorné segítsége nélkül, aki hosszú évekig figyelte és gyűjtötte a faluról szóló híradásokat. Köszönet érte.

Vasárnap reggel

Most visszagondolok egy csöndes, téli beszélgetésre pár hónappal ezelőtt, abban a tenyérnyi faluban, ott Mezöberény alatt, amikor egész idő alatt egyszer, csak egyetlen egyszer csapott magasra az indulat beszélgető partneremben, a nyugdíjas iskolaigazgatóban. Arról beszélgettünk, hogy néhány éve még úgy volt: megszüntetik a falujukat, beolvasztván a szomszédos nagyközségbe, de a nép nem hagyta, valami megható és egyben felemelő szívóssággal küzdött a fennmaradásért, ami némi meglepetést is okozott
közigazgatási körökben, hiszen ez a település - Csárdaszállás - mindössze 23 éves múltra tekinthet vissza, szétszórt kis tanyák világa volt ez, s azóta állt össze csupa új házból-portából a mostani betonjárdás, köves utas, villanyfényes, mintegy 700 lakosú egésszé. Nem kis büszkeséggel írom le: hasonló nívójú emberi környezetet annak idején a gazdag és büszke Hollandiában láttam, apoldereken, a tengertől elhódított területeket nevezik így. Bizonyos értelemben valami hasonló történt itt is: elhódították a pusztai moccanatlan elmaradottságtengertől mindazt, amire csak lehetőséget adtak a megjavult
körülmények és azt akarják, hogy nevében is fennmaradjon küzdelmük konkrét színtere. Igen, ennél a pontnál csattant fel a nyugdíjas iskolaigazgató, aki negyedszázad óta valamennyi közösségi megmodzuláshoz ereje javát adta-adja hozzá: "Micsoda? Hogy nekem ne legyen jogom csárdaszállásinak
nevezni magam? Ki meri ezt nekem előírni?!" Még most is az indulat fűti a szavait, amikor már eldőlt az ügy: Csárdaszállás él és megmarad. Hallat magáról. Mint íme, most is: a TOT-tájékoztató legutóbbi számának Dokumentum-rovatában a kiváló szövetkezet címet elért közös gazdaságok között - az
országban csak 44 téesz bizonyult méltónak erre tavalyi eredménye alapján - ott találom a csárdaszállási Petőfi nevét. Állítom: enélkül a szövetkezet nélkül ma nem tartana ott, ahol tart a falu se, mi több: a neve is beleveszett volna már a felejtés tengerébe. Nem akarom a kedves olvasót most azzal fárasztani, hogy elősoroljam azokat a gazdasági mutatókat, amelyek ezt a kitüntetést - már nem is előszörre - megalapozták. Hozamaik a növénytermesztésben és állattenyésztésben jobbak, mint az országos átlag, ugyanez mondható el a jövedelmezőségre, ami a munka hatékonyságának fő mutatója. Rizstermelésben - nemzetközi összehasonlításban is - kiváltképp nagyszerű, amit produkáltak: Szarvasról tanulni járnak hozzájuk a főiskola diákjai. Földjeik végében ha megáll az idegen, csak gyönyörködni tud. Irodájukban - még téli emlékem ez is - időbe telik, míg a sorjázó okleveleket végigolvassa, s megnézi a serlegeket, érmeket. Ami pedig számomra különösen megkapó: él az a fajta jogfolytonosság, amit ma már egyre több ilyen helyen hiába is keresnék: a fiak apáik nyomdokába lépnek. A volt főagronómus fia most főágazatvezető ugyanitt, állattenyésztő a szövetkezet elnökének gyereke is, akik most tanulnak, azok közül is számosan ide készülnek vissza: a közös gazdaság, mivel eredményesen és jó hangulatban tudnak együtt dolgozni, összetartja a különböző generációkat, céljaiban is hasonlítanak egymásra. Mindennek nagyon is sok köze van ahhoz, hogy egy falu fennmaradjon, nem árt azonban azt is szemrevételezni, hogy a gyakorlati községpolitikában milyen részt vállal a termelőszövetkezet. Nagyon sokat. Amikor még arról volt szó, hogy a falut a nagyobbik szomszéd külterületévé minősítik, felsőbb helyen elhatározták: le kell bontani a régi, düledező postaépületet, megteszi majd helyette néhány sor levélszekrény is, mint az a tanyavilágban szokásos. De akik ezt a döntést hozták, nem tudták vagy időközben elfelejtették, mire képes egy falu, ha élni akar. Megcsinálták az új postaházat összefogva, amihez persze a téesz adta a legtöbbet. Ugyanez játszódott le az út- és járdaépítéseknél. A kétkezi munka mellett mindegyik porta ötszáz forintot adott. A nyugdíjasoktól nem kértek, adtak kérés nélkül 200-300 forintokat.
Azonkívül a szövetkezet üzemelteti a kultúrházat. Fodrásztanulókat taníttat - téeszösztöndíjjal, akik majd idejönnek vissza. Aki pedig építkezik, megint csak a közös gazdasághoz fordul, meg is kap minden segítséget pénzben, fuvarban. Ennek köszönhető, hogy évről évre épülnek új házak, jól mondta, aki mondta: ott a világ közepe, ahol az embernek az otthona van, legyen az akár a térkép szélén. A TOT közlönyében a Csárdaszállás kitüntetését hírül adó néhány szó, most mindezt újból végiggondoltatja velem. Egy időre - gondolatban legalább - megint ott vagyok szemközt a szövetkezet elnökével

- Schupkégel Sándorral -, odakint telet játszik az ég színe meg a Napé, ahhoz képest, hogy az életben először látom, s talán utoljára is, csodálatosan megértjük egymást, mondhatnám félszavakból, s úgy, mintha a csönd is nekünk szolgálna. Azt se mondom - hogy jövök én ahhoz - csak gondolom: így
kell ezt csinálni!

Kovács Imre

Népszava, 1978. november 8.

***

Városias falu

Csárdaszállási hétköznapok

Még áll az a régi csárdaépület - ma az egyik fiatal tanár szolgálati lakása -, amelyről úgy tartja a helyi hagyomány: Rózsa Sándor egyik búvóhelye volt hajdan. Erről az épületről kapta nevének előtagját az új falu. A szállás szó pedig a közelmúlt valóságát őrizte meg a nevében: Köröstarcsa, Mezöberény lakóinak nyári szállásai voltak nagyobbrészt a "Köröstarcsai tanyák". A vasútállomás homlokzatán még ezt a nevet olvashatta a negyedszázada erre utazó. A község alapításának éve: 1952. Ekkor alakult meg itt
az első termelőszövetkezet. Akkor körülbelül harminc család lakott a tanyaközpontban. Ma 148 a családi házak száma, s talán ha tíz régi tanyát övez a hét aszfaltos utca.

Meglazult, régi tanyafalak

Különösen az 1970-es évek elején szaporodtak itt gombamódra az új házak, amikor a fenyegető árvízveszedelemmel a feltörő belvizektől meglazult sok régi tanyafal. Akkor nyílt arra lehetőségük a beljebb vágyóknak, hogy pénzbeli segítséggel és közösségi munkával városba illő, több szobás, fürdőszo-
bás házakat építhessenek.

A közös föld területe egyre növekedett a Petőfi nevét viselő szövetkezetben. A legutóbbi egyesüléskor 4500 hektárra tágult a közös földek határa. Köröstarcsa, Mezöberény termelőszövetkezeti munkásai is a csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezet tagjai. A közös tanács otthona Mezöberény, a szövetkezeti központé Csárdaszállás.

Víztorony, korszerű géptelep, szárítóüzem jelzi a megújult időt, ám egy dologban ősi hagyományt őriz az új falu: lakóinak szinte kizárólag a mezőgazdaság ad kenyeret. A vasút, a posta, az élelmiszerbolt, a kisvendéglő alkalmazottait és az iskola tanárait kivéve, valamennyien szövetkezeti tagok. A művelődési ház és a könyvtár fenntartója is a Petőfi Termelőszövetkezet. A vadonatúj óvoda - bármelyik nagyvárosba beillenék - berendezése, ápolt kertje is a szövekezeti szocialista brigád szorgalmát, kedvét dicséri.
Amióta'- a legutóbbi egyesüléssel -, valóban korszerű nagyüzemmé nőtt a szövetkezet, kétszer nyerte el a "kiváló" dicséretet. Az idei esztendő terméseredményei is igazolják a címet: 47 mázsás átlagtermést adott hektáronként a búza, a kukorica 70 mázsa körüli termést ígér.

Évek óta elsőként

- A rizsaratást is befejeztük - tér át a számára talán legkedvesebb témára Schupkégel Sándor elnök. - Úgy számítjuk, az országos átlag több mint kétszeresét takarítottuk be egy hektárról idén: nálunk a rizs 27 mázsa körül adott.

A másnapi megyei újságban már olvashattuk is a beszámolót: elsőként érkezett a dévaványai rizshántolóba a csárdaszállási szállítmány. Évek óta elsőként. Évek óta a legnagyobb termésátlaggal.

A tagság havi jövedelme az idén 4100 forint körül alakul. A háztáji földek fejében évek óta kukoricát kap - állattartáshoz - a tagság. Tavaly 23 millió forint értékben került ki hízott állat a háztáji gazdságokból: főképpen sertés, kisebb számban marha, baromfi.

S hogy milyen a hétköznapi élet ma a tegnapi tanyavilágban?
A hét utca könnyen bejárható, a kopogtatásra mindenütt - ahol épp otthon vannak - szívesen nyitnak ajtót. Örömmel mutatják a virágoskertek mögött a vadonatúj kőházak belsejét, az ízlésesen berendezett szobákban a távollévő gyerekek fényképeit, a konyhákat, a villany- vagy gáztűzhelyekkel, a
csempézett falú fürdőszobákat.

Csak néhány öreg tanya töri meg a szabályos utcák ívét. Öreg házak, öreg lakókkal. Akik a régi életformát élik, akiknek nehezükre esne már a változás.

Ilyen tanya a nyolcvanadik éve felé járó Molnár Lajosé. Kedv és erő - benne és feleségében is, van még a munkához. S büszkélkedni való is akad a gyönyörűen gondozott tehénnel, az ólak süldőivel, malacaival, a házfalat borító, pirosló paprikafuzér-tömeggel, s azzal, hogy Molnár néni - ő is közelebb már a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez -, most is a határban hajlong.
Ők maguk művelik a háztáji földet. így jobban szeretik. Megterem benne minden. Szinte csak sóért, kenyérért járnak a boltba. A paprikát is otthon őrlik, a konyha befőttekkel, almahalommal teli. Igazi terményraktár. A tisztaszobát nem lakják. Jobban szeretnek kint, a nyári konyhában. Lehetne másként is élni, de ők így szokták, így szeretik. Talán csak a villany az egyetlen változás ebben a tanyában.

Nem emberöltőnyi változás

A következő nemzedék életében már nem emberöltőnyi, de évszázados a változás. Bokoréknál is, Borbélyéknél is, de akár valamennyi házat bejárnám a legújabb utcasoron, mindenütt ugyanaz a látvány fogadna. Bokorék mindketten szövetkezeti tagok. Kislányukról csak fényképet látok: ő Békéscsabán tanul. Bobály Pál a rizstelep munkása, feleségének gondja az iskola tisztasága, rendje. Az ő fiuk szobája is üres hétközben: a városban tanul a gyerek.

Az iskolában az igazgatónővel, Kurilla Gézánéval forgatjuk a naplókat, jegyzőkönyveket: ki hová került a nyolcadik osztály után? Évek óta szinte pontosan úgy van: egy-két gyerek kivételével mindenki tanul. A végzősök fele szakközépiskolában, másik fele szakmunkásképzőben.
- S ha végeznek, elveszíti őket a szülőfalu? Hiszen itt csak a gazdaságban van munkaalkalom.

- A mezőgazdasági szakiskolások mind visszajönnek. Sokan ösztöndíjasok, csak arra az időre mennek el, amíg tanulnak. Az érettségizők, a még tovább tanulók közül a városokban ragad a legtöbbje, de azért - számol, neveket sorol - mondhatok elég nevet, azokét is, akik érettségivel felsőfokú végzettséggel jönnek haza. S nem kis örömmel teszi hozzá:

- Például az én fiam, lányom is itthon vannak, velünk. A fiam üzemmérnök, Szarvason végzett. A rizságazat vezetője a téeszben. A lányom pedig velem együtt tanít. Ő Debrecenben végzett.

Amikor idekerült - a község alapításának évében, a mezőberényi tanyavilágból - hárman voltak itt. S egy régi iskolában (ma is megvan, az országút mentén, most az alsó tagozaté) tanítottak. Ma is csak heten vannak az új iskolában, de az ének- és tornatanítás kivételével minden tárgyra jut szaktanár. Az iskola még részben osztatlan, kevés a tanár és kevés a gyerek. Tíznél alig jut több egy-egy évjáratba.

A szövetkezet szakvezetői valamennyien idevalók, csak a főkönyvelő kivétel. Ő volt - húsz évvel ezelőtt -, az első "idegen". S az egyetlen diplomás - akkor. Ma valamennyi szakvezetőnek felsőfokú iskolai bizonyítványa van.

- Utolértük őt - nevet az elnök. - És ő is utolér minket az itteni honosságban. Pedig mi ugyancsak régen itt lakunk. Sőt, nekem, meg a párttitkárnak még a nagyapja is itt született a tanyavilágban. Ugyancsak meglepődnének, ha láthatnák, mi történt itt azóta velünk.

Megvalósult álom

"Villanyfény, kőház, iskolák, kutak..." - a költő megvalósult álma, gondolom, ahogy járom a parányi, városias falut. Ahol minden otthonban villany világít, ahol minden háznál van saját könyv is a könyvtárból kölcsönzött kötetek mellett, ahol mindenütt van televízió, ahol minden portához köves út
vezet, és ahol - idézem az elnök szavát - "nem tudom van-e tíz ház, amelyben ne lenne fürdőszoba".

Kevés idő is elég körbejárni ezt a falut. Megnézni óvodát és iskolát, könyvtárat, klubot, otthonokat, szövetkezeti majort. A szárítóüzemet, ahol két ember végezheti a hajdan fél falut megmozgató munkát, a határt, amelyben gépekjárnak és szakmunkások ülnek a gépeken. Mégis kevés az, amit a szó kifejezhet arról az időről, amelyben városi életmód született a tegnapi "köröstarcsai tanyák"-on.

Sorolhatnám, mennyi a személyautó, mennyi a színház- és hangversenybérletek száma, hány TIT-előadást hallgatnak végig itt fiatalok és öregek a téli estéken, s kereshetném, van-e a faluban olyan ember, aki ne látta volna még a Balatont vagy a Mátra-vidéket, s elsorolhatnám, hogy évente 60-70 ember jut el újabban jutalomképpen a határon túlra is, világot látni.
Alkonyodó fényben búcsúzom a mindenütt virágos utcáktól, lassan homályba tűnnek a községi park fái, a sétány padjai, az utolsó, bókoló őszi virágok.
Ahogy távolodunk, kigyúlnak a faluban az esti fények. Még egyszer visszanézek Csárdaszállásra, és úgy látom, egyetlen fénnyé olvad össze a soklámpás apró falu.

Rab Nóra

Magyar Mezőgazdaság, 1982. szeptember 15.

***

Talpon marad-e a rizságazat?

Rizs és Csárdaszállás: az utóbbi években összenőttek. Egyrészt, mert a helyi téesz rizstermesztési eredményei országosan ismertté, elismertté tették a gazdaságot, másrészt pedig évente augusztusban itt rendezik a Nádudvari KITE rizstermesztési tanácskozását és bemutatóját. Mivel a hazai gazdaságok közül csupán egy (!) termeszti a rizst a KÍTE integrációján kívül, így a termelési rendszer tanácskozása egyben az ország rizstermesztöinek találkozóját, valóban magasszintű tapasztalatcseréjét is jelenti. Nyugodtan elmondható tehát: az itt elhangzottak, az itt látottak a házi rizstermelés teljes képét
adják.

Merre is tart manapság a rizstermesztés? Az már eldőlt, hogy az ágazat marad! Igen, ezt le kell írnunk, hiszen az elmúlt évek sikertelenségei nyomán odáig jutottunk, hogy voltak, akik egyszerűen meg akarták szüntetni a rizstermesztést. Szerencsére, voltak jó értelemben vett "megszállottak" is, akik az eléggé kilátástalannak tűnő helyzetben is bíztak az ágazat talpraállításában. Mi több, nagyon sokat tettek felemelkedéséért. A tavalyi eredmények és a bemutatón látottak igazolják munkájukat.
Korántsem ilyen rózsás a helyzet, ha belülről vizsgáljuk az ágazatot. Miközben a termelési eredmények minden elképzelhető szint alá süllyedtek a 70-es évek végére, a termelés hektáronkénti költsége körülbelül 10 ezer forinttal drágult. Az elmúlt 4-5 év alatt 16-17ezer forintról 26 ezer forintra nőtt.
Azaz: 1 hektár termelési költségét 2,4-2,5 tonna rizs fedezi. Ilyen nagy ráfordítás mellett pedig a legkisebb hibázás, szakszerűtlenség a gazdálkodás eredményességét veszélyezteti. Például még mindig gondot okoz az árasztóvíz, vagy a növényvédelemben a gépek "albérleti" megoldása. Most ugyan nem ez a legfőbb kérdés, de azzá lehet, mihelyst rosszabbul alakulnak a hozamok. A sok sikertelenség után a tavalyi eredmények és az idei jobb kilátások feletti öröm - úgy tűnik - feledteti ezeket a hiányosságokat.
A fajtaszerkezetet vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a Nucleoryza változatlanul egyeduralkodó: az összes vetésterület 83 százalékán termesztik. Hogy ez jó vagy nem, lehet vitatni? Kétségtelen, hogy a fajtakérdést az utóbbi időben nagyon sokan a Nucleoryzával kívánták elintézni. Most viszont - még ott is, ahol ez a fajta évek óta sikeresen vizsgázik - jogos az emiatti aggodalom.
Egyetlen fajtára nem alapozható a hazai rizstermesztés: egyszer már bajba kerültünk hasonló okból. A Dungham Shali példája figyelmeztető! Viszont az is tény, hogy üzemi körülmények között itthon a Nucleoryza a favorit. Monopolhelyzetben van, akárcsak a vetőmagját termelő csárdaszállási Petőfi Tsz...

Szólnunk kell a nemrégiben minősített Unggi-9-es koreai fajtájáról. Létjogosultságát igazolja, hogy rövid tenyészideje folytán biztonságosan termeszthető. Ez - a rizs esetében - alapvető feltétel. Másik előnye, hogy kedvező a hántolási eredménye. Ezt ezen a tanácskozáson is megemlítették, bár egy korábbi megbeszélésen éppen a legilletékesebbtöl hallottuk: az Unggi-9-es rizsszemek hántolásához át kell alakítani a malmot. Kérdés, hogy célszerű-e megtenni mindezt, hisz túl sokba kerül.
A fennmaradó 17 százalékon - az Unggi-9-es mellett - egyebek között olyan fajták osztoznak, mint a Horizont, a Szarvasi Karcsú, a Muta Shali vagy az Oryzella. A Muta Shali minden bizonnyal többre hivatott, mint ezt nemrég éppen a most legjobb termesztők állították. Most valahogy elcsendesült a
fajta körül a zaj. Kár, mert korábban úgy beszéltek róla, mint amelyik fajta esetleg felváltja a Nucleoryzát. Igaz, hogy 2-3 nappal hosszabb a tenyészideje, de a kísérletekben többet is termett. A hosszabb tenyészidőt pedig úgy magyarázták: a rizsnél ez inkább nitrogén-mütrágyázási kérdés.
A műtrágyázás hibáiról még a csárdaszállási bemutatón is meggyőződhettünk. Itt alkalmunk volt látni igen szépen mutató és kevésbé fejlett, gyomos rizstáblákat egyaránt. S ez adja e tanácskozás és bemutató a házigazdák érdemét. A "csak a szépet és csak a jót" helyett a valóságot láthattuk - a teljes keresztmetszetét egy üzem mai rizstermesztésének.

Ami viszont kevésbé tetszett és tetszik már jó ideje, az a saját véelmény favorizálása a viták során. Nem arról van szó, hogy mindenki azonos véleményen legyen, de az csak az ágazat kárára válik, ha a vélt vagy valós igazunkat a végsőkig védjük. És nem fogadjuk el egy másik szakember véleményét - aki már bizonyított is - csak azért, mert az ellenkezik a sajátunkkal. Most, hogy jobb idők járnak a rizstermesztők felett, úgy tűnik, mind többen elfelejtik: ez az ágazat akkor állt talpra, amikor az érdekeltek döntően a rizsnek rendeltek alá mindent. S hogy talpon marad-e az ágazat vagy sem, azt minden bizonnyal - sok más egyéb között az határozza meg, hogy a részvevők megtalálják-e a közös hangot?

Avar László

Népszabadság, 1982. szeptember 18.

***

Ha igazán úgy akarják, akik ott laknak

Kis faluban is jól élni

A diagnózis ismeretében ennek a falunak meg kellett volna halnia. Óvatos jövendölés szerint is körülbelül ebben az időben számlálná utolsó napjait, vagy hogy tárgyszerűbbek legyünk, utolsó itt maradt lakosait. A jól ismert honi kórkép szerint ugyanis abból a faluból, amelyikből kiköltözik a tanács,
előbb-utóbb kiköltözik a "lélek" is: máshová, biztosabb, jobb életkörülményeket ígérő településre mennek az emberek. Csárdaszállásra ez különösen érvényes lehetett volna, mert Békés megyében van, s még dunántúli mértékkel mérve is apró falunak számít - a hétszázat sem éri el a lélekszáma -, ráadásul ott húzódik meg egy mammutközség, Mezöberény árnyékában.
A "műtét" sikerült, s a "beteg" ma virgoncabb, mint valaha. Pedig még közigazgatási szempontból is igencsak furcsa helyzetbe került: 1975 első napjától nincs önálló tanácsa a falunak, Mezöberény társközsége lett, és egy füst alatt Békéscsaba városkörnyéki községe. Ne bonyolódjunk bele a kívülálló
számára még meglehetősen újszerű közigazgatási fogalmak magyarázásába. Talán elég annyi is, hogy a város nagyságú és adottságú Mezöberénynek - persze közös elhatározás alapján - lett egy hozzá mérten roppant aprócska öcsikéje. Veszélyes helyzet, de a jó családban ez úgy van - elvileg a társközségi formula is így kívánja -, hogy a kisebbnek is ugyanolyan jogai vannak, mint a másik testvérnek.

Ahogy elnézem, Csárdaszállás jó családba került, pontosabban szólva jó családtag lett, mert vajmi kevés az, ha csak egyik részről van meg a jó szándék és az akarat...Szűcs Lajos, a mezőberényi nagyközségi közös tanács elnöke egy képes albumot mutat, s rábök az egyik felvételre: "ez a kultúrházunk..."
Nyelvbotlás lenne? Mezőberényben beszélgetünk, a képaláírásból viszont egyértelműen kiderül, hogy ez a ház Csárdaszálláson van. Ezek után céltudatosan figyelem a birtokos ragokat, de az elnök nem téveszt: a mienkről beszél akkor is, amikor a nagyközségről, s akkor is, amikor a picike társról van szó.
- Valóban így érzi? A fel sem tett kérdésre, ha visszájáról is, dr. Jelinek Lajos, a békéscsabai városi tanács szervezési és jogi osztályának vezetője válaszol, amikor elmeséli "a közös országjárásról hazatérő csárdaszállási emberek most már Mezöberény határában sóhajtanak, hogy "itthon vagyunk..."

Ha kevés a pénzed...

Így elmondva, s a községi-társközség kapcsolatokat általában ismerve, túl szép a menyasszony. Ideje hát, hogy egy kicsit körülnézzünk abban a faluban, amelyik arról híres errefelé, hogy dacosan ragaszkodik saját létéhez, s nem hajlandó szép lassan elsorvadni a nagyközség árnyékában. A majdnem hétszáz embert befogadó házak szépek és túlnyomórészt újak. Néhány, a többiekhez képest avítt épület ugyan akad még a faluban, de mintegy mentegetőzésképpen mindegyik előtt ott áll már egy halom építőanyag - sóder, tégla, cserép -, jelezve: nemsokára más képet mutet majd ez a telek is. Nem csoda, hogy ide inkább jönnek, mint elmennek az emberek.
Ez az első élmény, meg a sok fa és virág a porták előtt. A szemnek is szépek, de a szellemből is mutatnak valamit: nemcsak magukkal, a környezetükkel is törődnek az emberek. A második élményt az autóvezető kényelme sugallja, mert a kurta falu bármelyik utcájába fordul is - falusi értelemben vett -, műutat talál s nem kátyúkat és gödröket.

- A falu minden utcájában szilárd útburkolat és járda van - tájékoztat menet közben Szűcs Lajos tanácselnök.

- Erre is futotta a közös pénzből?

- Nem futotta... volna, ha nem állnak a sarkukra a csárdaszállásiak, s nem mondják: ennyit adunk, ennyit kérünk, de kell az út és a járda. Az adunk volt a több, a termelőszövetkezet segítségével tulajdonképpen a helybeliek építették maguknak az utat.

- Hadd mondjak el erről egy történetet, úgy talán jobban megért bennünket - kapcsolódik be a beszélgetésbe Schupkégel Sándor, a termelőszövetkezet elnöke s egyben a község társadalmi tanácselnök-helyettese. – Nemrégiben aszfaltoztuk a gépudvart. Akkor jött a gondolat: ha itt vannak a masinák és a szakemberek, miért ne lehetne azt az egy utcát is megcsinálni, amelyikben még nincs rendes út? Délelőtt szóltunk, hogy este összevont választói gyűlés lesz. Több mint hetvenen jöttek el.  Megmondtuk világosan: nem mindenki jár majd ezen az úton, de mások is segítettek akkor, amikor a többi utcát hoztuk rendbe. Családonként ötszáz forint kellene, a hiányzó összeget majd kipótolja valahogy a tsz, meg a tanács közösen. Két felszólalás volt. Az egyik azt mondta, egyetért, a másik meg, hogy minek húzzuk az időt, az nyújtsa fel a karját, aki más véleményen van. Ilyen meg nem volt.
Máskor viszont, amikor arról van szó, hogy mit csináljanak maguknak - ebbe a mezöberényieket is beleértik -, az egyetértés jeléül gyakran emelkedtek magasba a kezek. S mindenkinek része van abban, hogy a tanyákból nőtt faluban megmaradt az iskola, művelődési otthon működik, napközis óvodába
járhatnak a kisgyerekek, vendéglőben ehetnek a felnőttek, az áfész helyi boltja mellé még egy kis konkurrens pavilont is "szereztek". No meg kulturált körülmények között, helyben esketnek, névadót tartanak, a tanácsi kirendeltségen intézhetik szinte minden ügyes-bajos dolgukat, a jól felszerelt
rendelőbe hetenként négyszer jár ki az orvos, külön a gyerekek és külön a felnőttek istápolására.Él a párt- és a KISZ-szervezet, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, az önkéntes tűzoltó egyesület... van itt takarékszövetkezeti fiók és posta is.

A "postaügyet" már a békéscsabai vezetőktől is hallottam, de mot a tsz-elnököt - állami funkcióját tekintve elnökhelyettest - nógatják, mesélje el.
- Hát az úgy volt, hogy jött a posta a korszerűsítéssel. Már azzal, hogy itt, Csárdaszálláson is megszűnik a helyi kézbesítés, ugyanolyan levélszekrényes módszert vezetnek be, mint a külterületeken. Azért nem addig van az! Ha valamelyik idős tagunk lekési a postást, akkor vonatozzon Mezőberénybe a pénzéért? Összejöttünk és úgy döntöttünk, hogy inkább rendbe hozzuk a roskadozó postaépületeddé nekünk ugyanúgy kézbesítsenek házhoz mindent, ahogy megszoktuk. így is lett: a posta áll - meg lehet nézni -, a postás pedig jár.

"Egy követ fújunk"

Azt hiszen, egy álló napig sem fogynának ki a történetekből, amelyek a kívülállónak érdekesek, számukra viszont a létezést vagy nemlétezést jelentették. Ilyen volt például a termelőszövetkezetek egyesülésének históriája is. A "tanácsvesztéssel" nagyjából egy időben összeolvadt az egyik mezőberényi termelőszövetkezet a csárdaszállásival. Indokolt és hasznos volt az egybekelés, de egyben sok, talán szőrszálhasogatásnak tetsző vita forrása is. Hol legyen az új mezőgazdasági nagyüzem központja? Imponálóbb lett volna a majdnem város Mezőberényben, az észokok és emberi indítékok viszont
amellett szóltak, hogy legalább ezt a rangot ne vegyék el Csárdaszállástól.

Nem vették el, sőt még azt is kiharcolták, hogy a közös gazdaság neve csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezet legyen. így szereztek hímevet és kitüntető címeket.

- Egy erős gazdasági bázis léte meghatározó tényező, főként egy ilyen kis falu esetében - mondja dr. Gally Mihály, a békéscsabai városi tanács titkára.

- Másutt is van erős gazdaság, s mégsem ilyenek a körülmények...

- Igaz, nemcsak ezen múlik - igazít a szaván -, hanem sok minden más tényező is közrejátszik. Meghatározó például az is, hogy Csárdaszálláson aktív tanácstagi csoport működik; ők nem estek kétségbe attól, hogy más másutt van a tanács székhelye.

Ugyanerről így fogalmaz Schupkégel Sándor:

- Minden az emberi kapcsolatokon múlik. Értsenek meg bennünket, mi megértjük a másikat, s tegyünk együtt azért, hogy mindannyiunknak valami jó legyen belőle...

- Az egyetértésben nincs hiba - mondja a mezőberényi tanácselnök.

- Nincs hát - replikázik a csárdaszállási helyettese -, de csak a végén nincs. Mert előfordul, hogy úgy kezdődne valami, ahogy nekünk nem tetszik. Ilyenkor aztán morgunk, vitatkozunk, s a végén csak dűlőre jutunk úgy, hogy senki sem károsodik. Egy követ fújunk, csak nekünk kell jobban fújni...

Ami mindenkinek jó

Ha jól értettem őket, a "jobban kell fújni" körülbelül azt jelenti, hogy nem hagyják magukat, akkor sem, ha szándéka szerint senki sen kívánna ellenük tenni. A különféle nagyközségi tanácsi testületekben méltó - kicsinységükhöz képest túlságosan is méltó - képviseletet kaptak, d,e ezzel ugyan nem mennének sokra, ha bólagatójánosként ülnének a székeken. Nem úgy ülnek; ezt egyebek között az is bizonyítja, hogy szinte "szét kellett szedni" a középtávú fejlesztési tervet, mert ők nem értettek egyet azzal, hogy Csárda-
szálláson ne épülhessen több szintes társasház. (Az OTP már szervezi is...)

- Az emberi kapcsolatok alatt nem a sógor-komaságot értettem - kanyarodik vissza a tsz-elnök, hanem a kölcsönös bizalmat és megértést. Mi mindent alaposan megbeszélünk, szinte mindenkivel - azt is, hogy ki, mit és hogyan vállal - és csak azután szólunk. Akkor viszont keményen kitartunk amellett, amit elhatároztunk. Nagyon fontos, hogy az emberek érezzék, tudják: amit kimondunk, megígértünk, az szentírás, azt meg kell csinálni, nem pedig magyarázkodni, mentegetőzni.

Arra is gondolnak, hogy egyszer mindenki elfárad, még a legigazibb patrióta is. Helyükre minden bizonnyal elsősorban azok a fiatalok állnak majd, akiknek a termelőszövetkezet szolgálati lakást épít Csárdaszálláson, hogy idekösse őket.

- Ha azt akarjuk, hogy ne csalja el az embereket a város, akkor kicsiben ugyan, de majdnem városi színvonalú életkörülményeket kell teremtenünk. Ez nekünk is jó, meg annak a településnek is, amelyik gondját enyhítjük azzal, hogy itt tartjuk az embereket - vallja a rizstermesztéséről messze földön
híres közös gazdaság elnöke.

Hát, ilyen ez a menyasszony. Az is igaz, hogy - sajnos még kevés helyen találni párját. Pedig a csárdaszállásiak példája jól bizonyítja: vidéken is, kis faluban is lehet jól élni - ha igazán úgy akarják azok is, akik ott laknak.

Kónya József

Nők Lapja 1983. január 22.

***

Egy falu élni akar

Csárdaszállás fiatal község. A köröstarcsai tanyavilág felbomlásából született. 57-ben nem volt itt más, csak egy-két ház, egy iskola és a tanács. S ha a tanító kiállt a tanács küszöbére, és belekiáltott a pusztába – gondolhatta bízvást, hogy egyedül áll a tanyavilág közepében.

Csárdaszállást ma alig több, mint hétszázan lakják. Afféle mintafalu. Utcáit portalanították, minden ház közműves és jövőre jön a vezetékes gáz. Akárkit kérdezünk a fejlődésről - mindenki a Petőfi Tsz-t említi, és annak elnökét, Schupkégel Sándort.
Adjuk össze a pénzt!

- Eladtad a falut, Schupkégel - ezt mondták nekem az emberek, amikor 75-ben Mezőberényhez csatoltak minket közigazgatásilag. Nem akarom én magamat túlértékelni, de ha engedem, hogy bevigyék Berénybe a téeszirodát, vagy beköltözöm családostul, biztos, hogy jött volna utánam az egész falu. De hát maradtam én is, maradtunk mindnyájan, itt működik a téeszközpont. És él a falu.

- Azt értem, hogyha egy szövetkezet jól működik - az emberek jól élnek, és egyre épülnek a házak. De hogy egy faluban minden ház közművesített, és mindenütt legyenek utak...? Ehhez tenger pénz kell, akármilyen kicsi egy település.

-A falu közepén van az iroda. Az egyik végén is van egy üzemegységünk, a másikon is - mindenhová kellett a víz, a villany. Márpedig ha mi elvittük magunknak, az embereknek nem kellett mást tenni, mint bevezetni a házakba.

- És az utak?

- Volt olyan eset, hogy itt álltak a gépek, az anyag. Én beszaladtam Berénybe a tanácshoz, hogy építenék utat. Most itt van minden, olcsóbb lenne, mintha felvonulnának még egyszer. Persze a tanácsnál pénz egy se. Összehívtuk gyorsan a falugyűlést. Egy felszólaló volt, azt mondta ne vacakoljunk, adjuk
össze a pénzt, a segédmunkát meg elvégezzük magunk. Délután a gyerekek körbeszaladtak, beszedték portánként az ötszáz forintot. Még a nyugdíjasok is adtak valamennyit, pedig tőlük nem is kértünk. Másnap meg kint lapátoltunk mindannyian.

- De nem kell itt tavasszal sem kérni az embereket, hogy rendbetegyük a falut - mondja Runa Andrásné, a személyzeti vezető. - Jön mindenki, ha látják, hogy kint van az elnök is.

- Ez a lendület bizonyára több emberhez kapcsolódik.

- Természetesen - mondja az elnök.- Bár az én korosztályom lassan kikopik a munkából. Jönnek a fiatalok. És azt szeretnénk, ha ők nemcsak a saját területükön lennének jó szakemberek, de irányítani is tudnák a falut.

- Gondolom a szakértelemmel nincs sok baj. De vajon csárdaszállásiak lesznek-e, s tudnak-e vezetni majd?

- Minden évben vannak ösztöndíjasaink. Ha kikerülnek az egyetemről, főiskoláról vagy a középiskolából, kipróbáljuk őket egy sor területen. így kiderül mire alkalmasak, ők mivel szeretnének foglalkozni. Szolgálati lakásokat építünk, hogy idekössünk, akit csak lehet. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy boldoguljon együtt a faluval.

- És a tekintély?

- Ez furcsa dolog - mondja Runa Andrásné. - Nem könnyű azt megszerezni a fiataloknak. Ha valaki itt volt gyerek, annak szavára könnyebben rálegyintenek.

- A mi generációnk is itt volt fiatal. Nálunk mégis más volt a helyzet. Mi még közösségben tudtunk gondolkodni. A maiak inkább a családra figyelnek.

- Igaz - mondja Runa Andrásné -, csakhogy a mai fiatalok rendszerint már közösségben nőttek fel. Az a nagy dolog nekik, ha otthon maradhatnak, ha van rá módjuk, hogy csak magukkal törődjenek. És muszáj is törődni magukkal, hisz a férj is, a feleség is dolgozik. Egyeztetni kell, hogy ki megy a gyerekért, ki vásárol. Mások az igényeik, ahogy más lett a világ.

- Félreértés ne essék - mondja az elnök -, húszas-harmincasok is tudnak tekintélyt szerezni. Ha az emberek látják, hogy értik a dolgukat, ha gyarapszanak... - Nem harácsolásra gondolok, hanem arra, hogy megbecsülik a javaikat. Akkor odafigyelnek arra is, amit mondanak.

A fiatalok

Legalábbis néhányan közülük. Akiknek az a feladatuk, hogy átvegyék a stafétabotot a lassan nyugdíjba vonuló agrárszakemberektől. Akiknek bizonyos értelemben vállalniuk kell majd a tanító, a népművelő, a néptribun szerepét. Akiknek - hasonlóan a mai csárdaszállási vezetőkhöz - valódi lokálpatriótákká kell válniuk. Akiket úgy szoktunk emlegetni: fiatal agrárértelmiség.
(A beszélgetés résztvevői: Valentinyi Zoltán, mezőgazdasági gépészmérnök,műszaki főágazatvezető, Dezsőfi László kukoricatermesztési ágazatvezető, Fekete László vetőmagágazat-vezető, Machó Pálné, jelenleg pénzügyi előadó.)

- Valentinyi: Helyre kéne ezt a dolgot tenni végre. Mert sokan mondják, hogy mi nem is vagyunk igazi "értelmiség". Egy tanár annak számít, ha nincs is képesítése. Nekem meg azt mondták, mikor átvettem a diplomám, hogy na, ez is elmegy téeszparasztnak.

Fekete: Nekünk mindenért nagyon meg kell küzdenünk. Nemcsak a munkánk jellegéből adódóan. Nekünk több erő kell, ha lépést akarunk tartani a világ dolgaival. Egyre viszont nem panaszkodhatunk. Feladatunk van, csak győzzük cérnával.

Dezsőfi: Most zajlik nálunk a generációváltás. Nekem úgy tűnik, igen jól kihasználják a lehetőséget. És nemcsak posztot kapunk - arra is van mód, hogy kísérletezzünk, kipróbáljunk új fajtákat. Igaz, nekem eddig szerencsém is volt. Higgye el, kell az is: a kukorica ősztől tavaszig kint alszik a földeken.
Generációváltás: új vezetők jönnek, új munkastílus, új feladatok.
Dezsőfi: Úgy van. A látványos nagy munkák itt már lezajlottak. A téesz jól működik, egy sor területen messze az országos átlag felett teljesít. A falu megépült, van út, víz, villany, jön a gáz. Ránk maradt az aprómunka. Mert ez az építmény nem eshet szét.

Valentinyi: De gondolj bele az én helyzetembe! Én itt dolgozom Csárdaszálláson. Csakhogy bent lakom Berényben. Ott születtem, ott építem a lakásomat. És hiába drukkolok Csárdaszállásnak, mikor a gyerekem Berényben jár iskolába, ott dolgozik az asszony, ott intézem az ügyeimet. Csak nincs bennem az a lokálpatriotizmus, mint mondjuk benned.
Machóné: De innen élsz. És ha majd itt dolgozol öt-tíz-tizenöt éve, akkor látod majd, mit kaptál ettől a munkahelytől, mennyit segítettek neked az emberek.

Dezsőfi: Akárhogy nézzük, ha beléptél egy közösségbe, a felelősséget odavissza vállalni kell. Lehet, hogy egészen apró dolgokban nyilvánul ez meg. Például a múltkor az egyik ház előtt beszakadt a járda. A gazda - idős asszony - nem tudta volna megcsinálni. Kimentünk egy páran, egy óra alatt el is felejtettük az egészet. De ha én otthon maradtam volna, mikor a többiek dolgoztak az utcából; szégyellném magam.

Fekete: Ez egyébként fantasztikus. Én Pitvaroson születtem, most Berényben lakom. De állítom, hogy amennyire csárdaszállási egy csárdaszállási, annyira soha nem tud berényi lenni egy berényi. Ott egy lakóközösséget nem lehet úgy összefogni, mint itt az egész falut.
Dezsőfi: Hadd mondjak erre is egy példát. A posta kitalálta, hogy megszüntetik a kispostát, és bevezetik azt a sor-postaládát, ami a tanyaközpontokban van. Összehívták a falugyűlést, a falugyűlés meg azt mondta, hogy mi nem tanya vagyunk, hanem falu, és nem kell a sor-postaláda. A téesz kezébe vet-
te a dolgot. Azóta már működik az új postahivatal.

A tanító...

... Gajdán Ferenc - nyugalmazott pedagógus. Jelenleg a kultúrház gondnoka. Csárdaszállás örökös úttörővezetője:

- Nekem jogom van haragudni ezért a faluért. Én ezzel a faluval együtt nőttem fel. Tudja, hogy csináltunk mi mozit először? A gyerekekkel megreparáltunk egy ócska aggregátort, szereztünk kölcsönbe filmet, meg vetítőt. Én lemeszeltem az iskola falát, és ott moziztunk tavasztól őszig. Aki nézni akarta, az hozott magával széket otthonról. És nézze meg, kik ülnek most a nagy gépeken a téeszben! Azok a gyerekek, akiket én ötödikes koruktól fogva tanítottam traktorozni, azzal az ürüggyel, hogy hulladékot gyűjtünk a határban. A traktort is mi javítgattuk ki a gyerekeimmel, mert úgy tolták oda az iskolaudvarra, hogy szusszanni se tudott. És csak nekünk kellett. A huszonöt év alatt, amióta itt vagyok, láttam, ahogy utca lesz, meg víz, villany, és az én kezem alatt nőtt fel a fél falu.

- Azt mondják, manapság már nehéz találni ilyen pedagógusokat.

- Mert egyoldalú embereket nevelnek a főiskolákon. Hiába képzett valaki elméletileg egy-egy szaktárgyból, ha fogalma sincs a manuális dolgokról. Hiába várjuk valakitől, hogy játszani tanítson, ha soha életében nem tudott igazánjátszani. Hogy mást ne mondjak: mitől legyen így romantikus az úttörő-
mozgalom? Mitől lesz a gyerekeké? Az nem ad élményt, ha kitöltetjük velük a próbafüzeteket. Az nem kovácsol közösséggé!

- Talán hiányoznak az ötletek.

- Én megtettem, hogy elküldtem egy igazolással az őrseimet Gyomára: menjenek el a tanácsra, a sütödébe, a faipari szövetkezetbe, a nyomdába, tudjanak meg mindent, amit csak lehet, és hozzanak igazolást arról, hogy ottjártak. Utána találkozunk a halásztanyán, és főzünk valamit. Hoztak szép iniciálékat, a faipartól kaptak faroslemezeket, a sütődétől meg hoztak szép kerek gyomai cipókat, és mindenféle süteményeket. Ezért kérdezem én, hogy ha ősztől elviszik innen az iskolát, ha Berénybe járatják a gyerekeinket, akkor hogyan lesz tovább? Fognak ők ragaszkodni ennyire a szülőfalujukhoz? Kapnak ők majd annyit negyvenyolcadikként egy osztályban, mint itt kaptak nyolcadikként?

- Az itteni osztatlan iskola.

- Nem pótolnak mindent a szaktantermek. A szakmai munkával itt soha nem volt baj. A megyénél azt mondták, oldjuk meg az iskola tatarozását, és szerezzünk fiatal tanerőket. De kérdem én: ez az iskola dolga? Ez a feladat a tanítóé? Mi amit tudtunk, megtettük. Igaz, a téesz segítségével. Tőlünk soha nem kérdezte Schupkégel Sándor, mit miért csinálunk. Csak azt: miben segíthetünk? A mi gyerekeink bejárták az egész országot, táborozni járunk, üzemeket látogatunk, sokat kirándulunk. Busz hoz-visz minket. És jönnek a szülők is! Én mindig feladatokat adok diákjaimnak: ismerd meg jól, gyerekem, az országot, amiben élünk, hogy mindig el tudd helyezni magadban a szülőfaludat!

Csárdaszállás fiatal község. Él és élni akar. Meg is van rá a lehetősége. Nemcsak azért, mert a téesz tehetős, és biztos anyagi bázist jelent az ittlakóknak. Nemcsak azért mert az embereknek itt külön meg kellett harcolni minden utcáért, házért, minden kis jóért, s ez közösséget teremtett. Azért is. mert ennek a közösségnek vezetői vannak. Akiket a falu választott, választ ki magának. Akiket ismernek, elfogadnak. Akikre ráillik a név: falusi értelmiség.

(A riportban csak kevés embert szólaltathattunk meg. De köszöntés jár mindekinek, aki a faluért dolgozik.)

Nagy Ida

Népszabadság, 1986. október 7.

***

Negyvenezer tonnán felül

Kisüt-e a nap a rizsföldek felett?

A mezőgazdaságot sok csapás érte az elmúlt időszakokban. A belvíz és az aszály okozta károk összeszámlálása után igazán jólesik valami jót is mondani egyik-másik ágazatáról. Ezt nemcsak Lázár Lajos, a szeghalmi Fehér Lajos Termelőszövetkezet elnöke véli így. hanem a krónikás is.
- Amikor kilenc esztendővel ezelőtt megkezdtük a rizstelepek kialakítását, a kollégák egy része kinevetett bennünket - idézi föl a nem is olyan régmúltat házigazdám, aki egyben a KITE rizstermesztési szakbizottságának is elnöke.

De hát mi az, ami megmosolyogni-, nevetnivaló a rizstermesztésen? Hogy sokaknak nem éppen a rizs a legkedveltebb ételük, az magánügy. Ám hogy importálnunk kell, amikor pedig megesett már, hogy exportáltunk is, nos ez - tekintettel leapadt devizatartalékainkra - nagyon is közügy.

Mélypont után

A hazai rizstermesztés most ünnepli születésének fél évszázados jubileumát. S bár 1975-ig szép karriert futott be - akkor már több, mint 27 ezer hektárról arattak -, mégis egyértelműnek tűnt: soha nem leszünk rizstermelő nagyhatalom. Annyi azonban kézzelfogható közelségbe került, hogy az önellátást igenis meg tudjuk oldani.

Aztán minden másként alakult. Nem azért, mintha kiderült volna, hogy mégiscsak olcsóbb behozni, de azért sem, mert a fogyasztás váratlanul megnőtt volna, hiszen még jelenleg is csak három és fél kiló rizst tálalnak föl egyegy magyar asztalára. Más történt: az ágazatot érték el a gondok.
A mélypont a hetvenes évek második felére esett, amikor a termesztésben levő fajtákról végképp bebizonyosodott, hogy nem tudnak eleget. Amikor a hagyományos termesztési eljárásokkal és módszerekkel már nem lehetett továbblépni. Csak egyetlen jellemző példát: a Szarvasi Állami Gazdaságban ezekben az években ezer ember gyomlálta kézzel (!) a rizst.
A vízi kalászosoknak az időjárás sem kedvezett az idő tájt. Az alacsony terméshozamok veszteségeit nehezen heverték ki a nagy rizstermesztők, akiknek egy része hátat is fordított az ágazatnak. Igaz, pénzük sem volt a telepek felújítására. így azután rövid idő alatt a termőterület a felére zsugorodott, s
a honi szükségletnek is alig 40 %-a termett meg.

Érthető, ha ezek után - főleg azok az üzemek, amelyek a legválságosabb időkben is szívügyüknek tekintették a rizstermesztés felvirágoztatását - mindenfelől megkongatták a vészharangot. És a harangok szava nem talált süket fülekre. Nemcsak a kutatók jelentkeztek új, korán érő, nagy termőképességű fajtával, a Nucleoryzával, amely jelenleg a termőterületnek már több mint kétharmadát meghódította, s nemcsak a nagyüzemi művelést lehetővé tevő technika és technológia jelent meg, amin a különböző telepépítő, vetőés betakarítógépek, a rizs elárasztását, a táblák lecsapolását biztonsággal megoldó berendezések és meliorációs beavatkozások értendők. A mezőgazdasági kormányzat is kiemelt támogatást juttatott a rizsprogramba bekapcsolódóknak. Elsősorban azoknak, akik példaadó lelkiismeretességgel tettek meg mindent, hogy a többletbefektetések ne váljanak vízbe dobott pénzekké.

A lézer is segít

- A rizstermesztéshez a szaktudáson kívül szív is kell, ezt mindannyian megtanulhattuk az időközben megalakult szakbizottság volt elnökétől, Schupkégel Sándortól, a csárdaszállási tsz fiatalon elhunyt elnökétől - mondja Lázár Lajos. És hozzáteszi: amelyik üzem rizstermesztésre adja a fejét, legyen tisztában azzal, hogy törököt fog, mert ez az őszi munkák szervezésében átlagon felüli erőt és a többi növénynél nagyobb figyelmet igényel.

Akik minderre vállalkoztak, s akiké ekképpen az érdem nem kis része, többségében Szolnok és Békés megyei rizsesei. Tavaly ők aratták le és küldték magtárba az országban megtermett 41 ezer tonna rizs 85-90 százalékát, miután a 11 és fél ezer hektár vetésből hat-, illetve négyezret a 1 l-l 1 Szolnok és Békés megyei gazdaság mondhat magáénak. Ezenkívül Hajdú megyében három, Csongrádban két üzem vállalkozott rizsföldek gondozására.
Ezzel megint fontos kérdéshez érkeztünk. A korábban több ezer hektáron rizst termesztő gazdaságok fiaskói bizonyították, hogy a szántóterület 10 százalékánál többet egyetlen üzemben sem célirányos rizsteleppé alakítani, még a legkedvezőbb termesztő adottságok mellett sem. Ez utóbbit erősíti meg Lázár Lajos is.

- Mi akkor határoztuk el a rizs újbóli meghonosítását Szeghalmon, amikor a kedvező fordulat még csak érlelődött - mondja most. - Beszereztük a legkorszerűbb technikát, és azóta is lézer segítségével tesszük tükörsimává telepeinket. Ha eleinte ezen mosolyogtak is, ma már belátják ennek elvitathatatlan előnyeit - magyarázza a téesz elnöke.

Bizony, bizony, az egykori és mai versenytársak ma már nemigen mosolyognak a lézeren, inkább bérbe veszik a szeghalmiaktól maguk is. Hát ha még azt is megtudjuk, hogy ami Szeghalmon a búzán elpergett, most visszajött a rizsen: 400 hektárjukon annyi termett, hogy ezt az átlaghozamot talán a legjobb búzatermesztők is szívesen elfogadnák.

Új fajták

- Csakhogy még most sem mondhatjuk, hogy minden rendben van - utal a tavalyi négy és fél millió dolláros rizsimportra a KITE szakbizottságának elnöke, hangsúlyozva, hogy a behozatalt 1990-ig szeretnék teljesen megszüntetni. Azt is tudják, hogy a háziasszonyok igényelnék a jobb minőségű rizst
is, amihez egyfelől a jelenleginél még jobb fajtákra volna szükség, másfelől meg arra, hogy a gabonaforgalmi vállalat hántolóüzemeiben, Karcagon és Dévaványán, többet fizessenek az ilyen rizsért.

Lázár Lajos reménykedik: minden tervük megvalósul. Hiszi, hogy a továbbra is érvényes támogatás eredményeként lesz elegendő és jó minőségű rizs is, mert a kutatók, és a leglelkesebb rizstermesztők - a két karcagi és a kisújszállási, továbbá a körösladányi, a köröstarcsai, a csárdaszállási, meg a szeghalmi tsz-ek, valamint a Palotási, a Kunhegyesi, a Nagykunsági, a Szarvasi s végül a Körösi Állami Gazdaság - tovább keresik a rizstermesztés eredményességét növelő fajtákat és módszereket. A többi az időjárástól, s persze a szabályozástól függ. Az idén az előbbi kedvezett a rizs minőségének.

Kőváry E. Péter

***

ELSZAKADÁS

Szerencsés helyzetben vagyok, mert. újságíróként évekig figyelemmel kísérhettem Csárdaszállás elszakadási kísérleteit Mezőberénytől. A téma azért lehet önálló fejezet, mert a kísérlet sikerült, a beteg nem halt bele, sőt éppen ellenkezőleg, él és virul. A próbálkozás minta, hiszen elég régóta zajlik a magyar társadalomban a szociológiai, nagyon is komolyra menő játék, hogy tudniillik megmaradhatnak-e a kisebb települések? Csárdaszállás puszta léte bizonyítja, hogy igen. Kitartás és sok sikert az önálló élethez!

Fehér József

***

Csárdaszálláson a hatelemis jövőképtől félnek

A vidék letámadása: közoktatási (k)alap

A szociálliberális kormányzat nem vádolható azzal, hogy nosztalgiával tekintene a második világháború eIőtti,Trianon utáni oktatáspolitikára. Akkoriban ugyanis - túlfűtött nemzeti érzés ide vagy oda - teleépítették az országot iskolákkal és közművelődési intézményekkel, körzetesítés és bezárás helyett. A végvárakba kilovagló miniszterek és államtitkárok csitítgatják a falu népét, előzőek ellentétéről biztosítják választóikat. Maguk az érintettek viszont a hatelemis jövőképtől vacognak - miként Csárdaszálláson.

Ösztönös szociológusok

Csárdaszállás. Ezt a falut az Isten arra teremtette, hogy összekötő kapocs legyen két Békés megyei kisváros, Mezöberény és Gyomaendrőd között. Csárdaszálláson főút és vasúti fővonal halad át, az ezredvégen mégis a puszta létért, fennmaradásáért kell küzdenie. Egyesekben felvetődött, hogy az iskolások járhatnának Mezőberénybe, az idősek pedig utóbbi település újonnan átadandó szociális otthonában kaphatnának ellátást. Ám a reformerek, a szakadatlanul "modernizálok" nem számoltak azzal, hogy az általuk hőn áhított állapot bekövetkeztekor a kisközség nevét kitörölhetnék a térképről.
Ráadásul ezúttal azok sem hallgatnak, akiknek a központosítás nincs ínyükre - utóbbiak alkotják a többséget. A viták - mint annyi más helyen - Csárdaszálláson is az iskola megmaradása vagy megszüntetése körül csúcsosodnak ki, talán nem véletlenül. Az ösztönös szociológusok érzik, ha e téren vereséget szenvednek, lehúzhatják a rolót. De nézzük meg közelebbről, hol húzódnak az iskolacsata frontvonalai, milyenek az erőviszonyok!
Az önkormányzat az iskola fenntartására ebben az évben 2 millió 200 ezer forintot könyvelhet el állami támogatás címén. Az intézmény ennél sokkal több pénzt emészt fel, tavaly például 5 millió 400 ezret. A különbséget saját költségvetésükből fedezték, nem lesz ez másként idén sem. A "berényi vonal" pártolói szerint emiatt egyéb fejlesztésre nem nyílik mód, minden pénzt eltüntet az oktatás feneketlen zsákja.

"Nem vagyok közellenség"

Kohut Judit, a községháza főelőadója azok közé tartozik, akik legalább azt szeretnék elemi, hogy a felső tagozatos iskolások Mezőberénybe járjanak. Arra hivatkozik, hogy ő belülről látja a helyi büdzsé szűkösségét. Véleményét egy falugyűlésen megfogalmazta a berényi hajjakendek jelenlétében,
igaz, a csárdaiak majdnem megkövezték érte.

- A mezőberényi oktatás elfogadható feltételeivel nem kelhetünk versenyre, ezt be kell látni végre - jelenti ki. - Saját gyermekeink fejlődését hátráltatjuk, ha összevont osztályokba kényszerítjük őket. Úgy tudom, törvény szerint ötvenes létszám alatt nem szabad oktatási intézményt fenntartani, nálunk pedig negyvenkilencen járnak általánosba. Kevés pénzből, 16 millió forintból gazdálkodunk egész évben, saját bevételünk nem rúg 1 millióra.

Alig csurog valami a kasszába gépjárművek súlyadójából és személyi jövedelemadójából, ebből nem lehet nagy lábon élni. Földet, kertet adtunk el azért, hogy 120 ezerért megépítsünk egy parkolót, szóval nem dúskálunk. A teljes önállóság egyúttal a település halálát jelentené. Saját költségvetésünket elvinné a közalkalmazottak fizetése, másra nem jutnak. Ha tetszik, ha nem nekünk mindent Mezöberény ad. Háziorvosról, gyermekgyógyászról, fogászról, szakrendelésről nem álmodhatnánk, ha magunkra lennénk utalva. Nem ingyen és bérmentve jár ez, évente 8 milliót adunk át a városnak. Nagy árat fizetnénk a teljes szabadságért, mert kétszer ennyiből sem jönnénk ki.

- Kérdés persze, mit akar a falu...

- Falugyűlésen kiálltak az itteniek az iskola mellett. Döntés született az osztályok összevonásáról, de a végrehajtást az iskola vezetése húzta, halasztotta, augusztus végén került sor rá. Engem úgy állítottak be, mint a helyi oktatás és nevelés első számú közellenségét, pedig nem igaz. Aki jót akar a gyermekeinek, nem ide járatja. Kíváncsi lennék, a helyben tanító pedagógusok miért íratták csemetéiket máshová?

- Ön önkormányzatnál dolgozó közalkalmazott, nyilván jobban értesült, mint egy átlagember. Mi várható ősztől a közoktatás terén?

- Nálunk minden marad a régiben, vagyis összevont osztályokban tanulnak a nebulók. Mindazonáltal nem érzem, hogy az iskola vezetése meghallaná az idők szavát. Változatlanul pazarlóan, két épületben tartják foglalkozásaikat, pedig egyben is elférnének. Téli szünetben fűtenek, nem ismerik a takarékosság fogalmát. Nem vagyunk olyan gazdagok, alig 600 polgár él itt, sok az idős ember. A berényi szociális otthon tárt karokkal várja elesettjeinket, három évig anyagi hozzájárulással segítettük az építkezést.

- Igen ám, de ha a gyermekek Mezőberénybe járnak iskolába, az idősek pedig ott élnek szociális otthonban, Csárdaszállás helyén egy lyuk marad a térképen.

- Léteznek köztes megoldások. A berényi szociális otthonban a magatehetetlenek laknának, helyben idősek napközi otthonát alakíthatnánk ki. Az iskolások közül a felsősök buszoznának, akik hetente egyszer különben is átjárnak számítógépes tanfolyamra.

Kortespálinka - kísérő nélkül

Az említett iskolaösszevonást kilátásba helyező falugyűlés parázs hangulatban zajlott. A jeles eseményre meghívták Cservenák Pál Miklós berényi polgármestert, Dr. Hantos Katalin jegyzőt és más, kulturális és közigazgatási szakembereket. Rossznyelvek szerint az ellentábor szószólói kortespálinkával locsolgatták torkukat, ezért ami a szívükön, a szájukon volt. A régi képviselő-testület zömét a herényiek meggyőzték igazukról, de a falu haragja elsöpörte az átállók hangját. Odáig fajult a helyzet, hogy Cservenák Pál
Miklós - kissé felindultan - megjegyezte: döntsenek úgy a lakosok, hogy ne legyen közös képviselő-testület, hiszen egy idő után kényelmetlen a túroshátú ló. A polgármester (dacosan-komolyan) kérte: "Csárdaszállás legyen önálló, majd meglátják, mire jutnak. Gyomaendrődre is vihetik az iskolát,
nincsenek összekötve." Elhangzott: hosszú távon finanszírozhatatlan jelentős veszteség nélkül ilyen kis intézmény, kidobott pénz a működtetésre fordított összeg. Cservenák új fejtegetéseit a megjelentek nem fogadták kitörő örömmel, nyomdafestéket nem tűrő szavak röpködtek a levegőben. "Leitatták a falu népét, egyeseknek semmi sem drága" - vélekedtek az engedni kényszerülők, sebeiket nyalogatva. "Győztünk, legalábbis egyelőre" - mondogatták emezek örömittasan. Az iskola maradt.

Kecske vagy káposzta?

A csárdaszállási iskola épülete viszonylag új, egy tanítási nap délelőttjén sétálgatok az udvarán. Kívül-belül patyolattisztaság, a fű gondosan nyírt, ápolt virágoskert, a kaputól jobbra-balra fenyő- és nyárfák. A folyosó falai hófehérek, tablók és szemléltető eszközök mindkét oldalon. Papp Andrásné, az
intézmény vezetője szabadkozik, majd helyesbíti nem igazgató ő, hanem "csak" vezető.

- Tizenvalahány éve a legtöbb fontos kérdésben a berényi központ vezetője dönt, ez a "részben önálló" titulussal együtt jár - mondja. - Annak idején örültünk, hogy nem szorultak buszra tanulóink. Ez egy középutas megoldás, a kecske és a káposzta történetének tipikus esete.

- Mostanság gyakran emlegetik illetékesek a közigazgatás újragondolásának szükségességét, az anyagiak hiányát, az iskolarendszer, megreformálását. Önök hogyan élik meg a beharangozott intézkedéseket hangulatilag?

- A legújabb, tavaly decemberben megválasztott önkormányzat mellettünk áll. Ez nálunk újdonság, mert az előző másként gondolkodott. Hogy az országos politikától mit várhatunk? Érzésem szerint még nem dőlt el a harc sem a szakszervezet és a kormány között, sem más fronton.

- A tervezett létszámleépítés, az osztálylétszám esetleges emelése, a számmisztika - 6+4, 8+4 - legújabb híreiről bizonyára hallott.

- A felülről leselkedő veszélyek valósak, amelyekről tudunk, hiszen a földön járunk. Szakmai fórumokra nem mindig jutunk el, lemaradtunk az államtitkár úr megyei látogatásáról is. Nem lustaságból, hanem elfoglaltságunk okán. Jelenleg hárman tanítjuk a felsősöket, a kartársnőm beteg, ketten álljuk a sarat kollégámmal. Ránk nem vár beugrók hada. A szakirodalmat tanulmányozom, félek a hatelemis képzés megvalósulásától. Utóbbi legalább akkora katasztrófát ígér, mint a körzetesítés.

- Van-e elég ereje a településnek, hogy megálljon a saját lábán? Ritka a születés errefelé, mint a fehér holló.

- Sajnos, ez az egész országban jellemző. A születések alacsony száma bennünket hatványozottan sújt, az utóbbi években a korábban jellemző 8-as osztálylétszám 6-ra csökkent. Az óvodások létszáma viszont emelkedik és ez biztató.

A falu egy emberként kiáll

Petneházi Bálintné polgármester nem örül, hogy engedélye nélkül közalkalmazottak ""nyilatkozgatnak" . Kéri, Kohut Judit véleményének közzétételétől tekintsünk el, ellenkező esetben nem járul hozzá a közléshez. Megjegyzem, hogy a főelőadó magánemberként azt mond, amit akar, ehhez nem
szükséges a munkahelyi vezető engedélye.

- Iskolánk megmaradása központi kérdés. Ebből nem engedünk jottányit sem - vélekedik a polgármester asszony. - Az új testület önállóan gazdálkodik és irányítja a település intézményeit, szükségtelen felettünk bábáskodni.

Igazáról senki sem kell meggyőznie, mert bárkit szólítok meg a faluban, a nézetek erre rímelnek. Geszti Imréné többgyermekes családanya így vall:

- Minden gyermekem itt járta kis az általánost, a nagyobbak már máshol tanulnak vagy dolgoznak. Attila fiam és Gyöngyi lányom jelenleg is ezeket a padokat koptatja. Kinek lenne jó, ha hajnalonta csöppségek álldogálnának a buszmegállóban, hátukon nehéz táskával? A piaci járat hol közlekedik, hol nem, a kötelező oktatást nem szabad veszélybe sodorni elhamarkodott intézkedésekkel.

Pető Andrásné csak megerősíteni tudja az elhangzottakat:

- Egyre több a közösségben az idősebb ember, a felnőttek ingáznak, kevesen találtíak helyben megélhetést. Van annyi lelkierő és tennivágyás bennünk, hogy ne adjuk meg magunk könnyedén. A gazdasági nehézségek ellenére nem mondunk le gyermekeinkről.

F. J.

***

Csárda leveti a berényi gyeplőt

Csárdaszállás szakadni vágyik Mezőberénytől, s ha minden jól megy, 1997. január elsejétől beteljesedhet régi-új álmuk. Immár két évtizede, hogy Berényhez csapta őket a mindent összevonni, ésszerűsíteni akaró szocialista közigazgatás, s amely tett után mostanság különös nosztalgiák éledeznek. Ennyi idő alatt viszont kiderült: ez a házasság egyik félnek sincs ínyére, szóval valószínűleg széttépik a babaruhát. Kit érdekel, hogy esetükben összeér kis- és nagypolitika, ha az érintettek holnaptól egy fokkal jobban érzik magukat saját bőrükben? Ugyanis napnál világosabb, hogy az önkormányzatiság elvének feladása, a közigazgatás szakadatlan reformálgatása újfent egy olyan kérdés, amelyben a két koalíciós párt képviselői nemigen értenek egyet.

Legyünk önállóak!

Csárdaszállásból az ötvenes évek szocialista lendülete kreált falut. Nem egyedüli példaként, hiszen Körösújfalu is így jött létre, a nagybirtokrendszertől és a félfeudális társadalmi berendezkedéstől szabadulni kívánt egy jelentős számú réteg. A jóhiszemű alapító atyák nem sejthették, hogy még
nagyobb csapdába sétálnak, már ami a kommunista világfelforgató tervek földi megvalósulási esélyeit illeti. így ment ez egészen 1976-ig, amikor is egy körzetesítési hullám elsöpörte "Csárda" önállóságát, Mezőberényhez csapták. Az elmúlt húsz év bebizonyította, túros hátú közös lóval nem fut a
közigazgatás szekere. Elérkezett 1996: Csárdaszállás válni akar.
- Legyünk önállóak! - mondja a helybéli Szabó Sándor, aki feleségével tart a szokásos bevásárlásból hazafelé, mikor szóba elegyedünk. - Az a "pötyögő" benne, hogy kevés a fiatal, pedig rajtuk múlik minden. Fölöttünk elszállt az idő, igaz, fél lábunk még nincs a sírban, de akkor is... Ha így megy tovább,
kihal az utcánk, hiszen alig lakják fiatalok.

- Karácsony előtt tartották a falugyűlést, ahol kimondták, jó lenne elszakadni - fűzi hozzá Szabó Sándorné. - Nincs értelme közös kenyérnek, Berény megkopasztott bennünket. Nem adják ide a nekünk járó pénzt, oda megy minden. Nem csináltak itt semmit, amióta közös a tanács, bár erről a tanácstagok többet tudnak...

- Az anyagi dolgokkal nem vagyok tisztában, mégis úgy érzem, járhatóbb lenne a külön út - feleli faggatózásomra Sánta Pálné a gyógyszertár előtt. - A többség hozzám hasonlóan gondolkodik. A támogatásunkra szánt pénz valahogy nem kerül ide, ez nem mehet így tovább. Munkahely és lakás híján
Csabára és Berénybe költöznek az ifjak. A kultúrház és a kocsma kevés, nem fogja őket a hely. Az önálló közigazgatás első feladata lehetne, hogy ezen változtasson.

Guruló forintok

Túlzás volna állítani, hogy Csárdaszállás az eltelt évtizedekben Mezöberény mindenkori irányításának igáját nyögte, hiszen a termelőszövetkezet felkarolta a kisebb települést, lévén amolyan tsz-falu. Sokáig az "egy falu, egy nóta" idejét írták, amelyhez a szövetkezet fütyülte a dallamot. Nem nevezhető ez az idő feltétlenül gyarmati sorsnak, nem érezték bőrükön az önállóság hiányát, hiszen a szövetkezet megadott és megoldott mindent. A téesz olyannyira erős lábakon állt, hogy jó néhány társával ellentétben mára sem múlt ki, nem számolták fel, sőt. Mégis, a régi slágereket újak váltották fel, a téesz ma is segít, de nem egyedül. Tíz vállakozó ténykedik a kisközségben, akik a saját ritmus hívei.

- Sokáig nem tartható állapot a jelenlegi helyzet - válaszolja kérdésemre a községházán Petneházi Bálintné poldármester, aki 1994 óta társadalmi megbízatásként, a lakosok bizalmából látja el feladatát. - Az emberek gondjainak megoldása ránk vár, egyelőre teljes jog- és hatáskör nélkül. Ilyen magas utazási költségek mellett nem járhatnak csip-csup ügyeikkel naponta, hetente a szomszédba! Ráadásul a vonat- és buszjárat a közelség ellenére sem megfelelő, egy egyszerű átíratás fél- vagy egész napot vesz igénybe.
Petneházi Bálintné felidézi a régi, ha nem is szép, de ép bőrrel túlélt kort. Csárdaszállás annak idején három iskolát tartott fenn - ma egyesek ezt az egyet is bezárnák. Most jutunk idáig, amikor úgy-ahogy civilizálódtunk, telefon, kábeltévé hozza közelebb a külvilágot járható utak visznek másfelé? - teszi fel önmagának a kérdést, holott tudja, a válaszra nem ő az illetékes. Úgy véli, inkább összevont osztályokkal "menjen" az iskola, mint sehogy. Azt bizonygatja, nem annyira rossz megoldás az osztályösszevonás, mint a szakirodalom tartja. Ha az értelmesebb tanulók korábban ismerkednek meg a felsősök tananyagával, csak előnyükre válik.

- Miként vélekedik arról, amit a település lakói szép számmal hisznek, hogy az állami támogatás nem jut el teljes összegben hozzájuk, mert imitt-amott lecsippentenek belőle? - érdeklődöm a polgármester asszonytól.

- Ez az állítás nem igaz, nem erről van szó! A közös polgármesteri hivataltól szeretnénk megszabadulni, hogy ne csupán kirendeltség szinten működjünk. Egy kicsi, hatékony apparátus eredményesen dolgozhatna helyben.
Két-három szakember az adminisztrátoron kívül kielégítené a polgárok igényeit, a viszonylag csekély lélekszámból adódó munkát. Anyakönyvvezetés, adónyilvántartás, pénzügyes reszort - néhány napos elfoglaltságok, ezekhez nem indokolt csapatnyi köztisztviselő, közalkalmazott. Feketén-fehéren úgy
fest a kép, hogy nálunk sajnos alig születik egy-két gyermek évente, néhányan meghalnak, páran lakcímet változtatnak - ennyi és nem több az adminisztráció.

Legélesebb ellentmondás a két hivatal működésében, hogy a csárdaiak 2 millió 700 ezer forintot adnak át évente a kirendeltség fenntartására, viszont a vizet, a gázt, vízdíjat ezen felül kötelesek rendezni.

- Tudni szeretném, hogy azon forintok és fillérek, amelyeket az állam nekünk utal le, hová gurulnak - forszírozza a kérdést a polgármester. - Számomra nem közömbös, hogy a polgármesterségem alatti négy esztendő során hogyan alakul az itteniek sorsa. Éheznek, nyomorognak, fáznak? A közös költségben körülményesen követhető nyomon, mi a miénk, s mi nem.

Nem történt semmi, elválnak csöndben

Nem titok, a csárdaszállásiak "elszakadási kísérletét" felülről is figyelemmel kísérik, ki-ki ízlése szerint. Legutóbb Csiha Judit államtitkár vetett rájuk pillantást, mikor Békés megyében járt. Az államtitkár asszony ígéretet tett arra, hogy szakembert küld a Belügyminisztériumból, akinek feladata az önállósodás esélyeinek megítélése. Leczki István érkezését a napokban várják, aztán elkezdődhet az előkészítés, amely a végső függetlenedést célozza. Számokkal alátámasztott költségvetéssel kívánják bizonyítani, hogy az önálló lét megalapozott.

- Nincs messze az elképzelés kivitelezésének kezdete, 1997. január elsejétől szeretnénk, ha falunk közigazgatási értelemben önállósodna – fogalmazza meg vágyaikat Petneháziné. - Ha más kistelepülések képesek talpon maradni, mi miért nem? A cél érdekében mindenre hajlandó vagyok, a tiszteletdíjamról is lemondok, ha ez a tétel tőlzottan megterhelné a költségvetést. Ne függjünk senkitől, csupán önmagunktól! Csárdaszálláson az utóbbi években megállt az idő, pedig sokat vártunk a rendszerváltástól. Nézzen körül, nem épült itt semmi, nem történt semmi! A tsz-korszakban biztonsághoz szoktunk, ettől alább ma sem adjuk. A közös költségvetésben első az iskola, óvoda, a hivatal - ezeken túl alig marad valamire pénz. Szaknyelven szólva a sarokszámok mindig mínuszok, a pénz útja-követhetetlen, a könyvelés Csárdáról nézvést átvilágíthatatlan...

Igazságtalanok lennénk, ha a mezőberényi képviselő-testületet úgy mutatnánk be, mint akik kerékkötői a haladásnak, elrontói a jónak. Ellenkezőleg. A berényi önkormányzat zöme amellett teszi le voksát, hogy a csárdaiak vegyék saját kezükbe sorsuk irányítását, ha úgy akarják. Itt-ott azért tüske is került a köröm alá, pláne a viták hevében: "ha nem tetszik, le kell válni", hangzott az enyhén cinikus megjegyzés, mire a csárdai "részönkormányzat" fülét-farkát behúzva hallgatta a fejmosást. Legutóbb olyan hangok is előfor-
dultak, hogy "lassacskán Mezőberénynek kell kezdeményeznie az elválást, csak sokba kerülne a szavazási procedúre megrendezése". Az sem esett jól néhány berényi önkormányzati tagnak, hogy újságból értesült az ominózus falugyűlésről, amelyen eldöntetett a válóper beadása. A csárdaiak úgy gondolták: legyenek egymás között, ha kizárólag rájuk tartozó kérdésről esik szó...

Odafönt még hadakoznak

A csárdaszállási eset azért érdekes, mert a szakadni-megmaradni vita önkormányzati szinten országos méretű, egyelőre nem dőlt el. A közigazgatás "megreformálása", az önkormányzatiság elvének csorbítása, avagy éppen mostaninál nagyobb kiterjesztése aktuális kérdés. Ki hol áll ebben a vitában?
- nos, ez napjainkban kibogozhatatlan, s a határvonal nem feltétlenül a kormánypártiság-ellenzékiség mentén húzódik. Az Állami Számvevőszék munkatársai a helyi önkormányzatok működéséről közzétett vizsgálatukban nem kevesebbet állítottak, hogy "túl sok a polgármesteri hivatal Magyarországon". Bár az önálló polgármesteri hivatal alapítási feltételeit tavaly már szigorította a parlament, kormánykörökben fontolgatják, hogy bizonyos esetekben úgymond gazdaságossági és szakmai okokból kötelezővé tennék a
kistelepülések társulását. Jóllehet, Csárdaszállás esete más, hiszen itt nem több kistelepülés el egymás mellett, hanem egyetlen falvacska egy kisváros árnyékában, azért ajánlatos figyelni. Az ÁSZ ugyanis "az anyagi erőforrások racionálisabb felhasználására" hivatkozva nem tartja indokoltnak, hogy minden egyes településen, a lakosok létszámától függetlenül önálló polgármesteri hivatal jöjjön létre. A helyi önkormányzatok múlt évi működésének ellenőrzési tapasztalatairól szóló jelentésükben a számvevők azt ajánlják a kormánynak, segítse elő a települések ügyeit intéző hivatalok integrálódását. Véleményüket arra alapozzák, hogy jelenleg túl sok önkormányzat és önkormányzati intézmény között oszlik meg a rendelkezésre álló költségvetési keret, "ami az erőforrások túlzott elaprózódását jelenti".
S kell-e mondani, hogy a két kormányzó párt, az SZDSZ és az MSZP mértékadó erői másként-másként ítélik meg a problémát. A Pénzügyminisztériumnak valószínűleg kapóra jön az ÁSZ véleménye, alátámasztja ugyanis a tárca szakértőinek a kistelepülési önkormányzatok társítására vonatkozó javaslatát, amelyet már régebben, az államháztartás reformjáról szóló egyik vitaanyagukban megpróbáltak "elsütni". Úgy tudni, a pénzügyesek anyagát erős fenntartásokkal fogadták az önkormányzatok  szakminisztériumában, a Belügyminisztériumban, de ott is egyetértenek avval, hogy némileg szigorítani kell az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény előírásain. A belügyisek azonban a pénzügyisekkel szemben inkább azt a "szakmai" érvet hangoztatják, hogy a kis helyi önkormányzatoknál gyakran nincs meg a kellő felkészültség, ezért lenne célszerű, ha mondjuk körjegyzőségekben gondolkodnának. Sokan úgy gondolják, több olyan település van, ahol a képviselő-testület csupán presztízsokokból tart fenn önálló polgármesteri hivatalt.

Lám, így ér össze a színfalak mögött kis- és nagypolitika. Egyébként pedig a csárdaszállásiak szempontjából édesmindegy, melyik politikai csoportosulás irányából hullik majd a képzeleetbeli manna, ha hullik. Hogy 1997-ben lassacskán elkezdődik majd a választási kampány, s a visszarendeződéssel

megvádoltak példájukat önigazolásra használhatják fel? Kit érdekel, ha a csárdaiak egy fokkal otthonosabban érzik magukat holnaptól saját falujukban?

Fehér József

***

Az önállóság íze

Körzetesítésre, körjegyzőségre ösztönző Kuncze-levelek jönnek-mennek - ám ez nem zavarja a csárdaszállásiakat, mert kiharcolták önállóságukat, elszakadtak Mezőberénytöl. A polgármesteri hivatalban négyen intézik az "új" falu polgárainak ügyes-bajos dolgait, és győzik. Szemmel láthatóan él-
vezik a nagy szabadságot, hogy végre a maguk urai lehetnek. Írásunkban megszólal Petneházi Bálintné polgármester, Gazda András helybéli lakos, s a csárdai asszonyok. Utóbbiak leginkább annak örülnek, hogy mostanság csak ritkán kell a városba buszozni.

"Csárda leveti a berényi gyeplőt" - írtuk, s a jóslat beteljesült. Igazából régi ez az új falu, valaha Köröstarcsai Tanyák néven szerepelt, majd megkóstolhatta az önállóság ízét is, aztán a Nagy Központosítok Mezőberényhez csapták. A "Csárda" név legendája arról szól, hogy egykor vendégfogadó állott e helyen, félúton Gyomaendrőd, Köröstacsa, Mezöberény között, s még Rózsa Sándor is megugratta a lovát itt. Hogy ízlik az újfent megtapasztalt önállóság, különös tekintettel a szociálliberálís kormányzat szakadatlanul hangoztatott "reformtörekvéseire", kötelezően ajánlott körjegyzőségre,
Kuncze-levelekre, egyebekre? - kérdeztük a csárdaiaktól, amikor utoljára arrafelé jártunk.

Gazda András helybéli polgár személyében rutinos nyilatkozóra akadtunk, mert tavaly, ahogy az Új Reflektor Magazin riportere náluk faggatózott, éppen az ő mondatait idézték a későbbi adásban. Gazda úr éppen az önkormányzattól ingyen kapott energiatakarékos izzót vitte haza, midőn beszélgetésbe elegyedtünk.

- Nézzen körül! - támasztotta biciklijét az út menti villanyoszlophoz. - A megye talán legtisztább, takaros kisközsége ez, nem szorulunk gyámolításra. Aki képtelen megállani a saját lábán, nem erre a világra való. Rendre eredményesen szerepeltünk a "Virágos Magyarországért" versenyen, ami jelzi, hogy rendszerető emberek laknak itt. Száz család kapott energiatakarékos égőt a polgármesteri hivataltól, szóval megnézzük minden fillérnek a helyét. Van egy jó polgármesterünk, aki kézben tartja a dolgokat - mi kell még?

Mezőberénnyel vagy nélküle? Jobb az, ha mindenki a maga ura. Házasságban sem szeretik a fiatalok, ha az anyós mindig a kulcslyuk mögött görnyed! Korábban rendszerint az volt a téma, hogy kevés a pénz, elfogyott a csárdaszállási keret. Most pedig marad is - azért ez érdekes, nem?! Ezelőtt a közösen használt autók után nekünk is annyit kellett fizetni, mint Tárcsának vagy Berénynek, pedig huszadannyit használtuk. Januártól saját költségen fut a járgány, de legalább tudjuk, mennyi benzint fogyaszt.

Petneházi Bálintné polgármester eligazította a telefonszerelőket, aztán időt fordított a sajtó képviselőjére is. Azzal indított, hogy maga sem kedveli a körjegyzőség fogalmát, mert ez az önkormányzatiság elvének csorbítása. Legfeljebb az "utazó", két-három településen szolgálatot teljesítő jegyző gondolatát tudná elfogadni. Azt semmi esetre sem, hogy a lakosság megint ingázzon, hiszen éppen ebből lett elegük. Nézete szerint kisebb településen nem esik le az aranygyűrű a jegyző ujjáról, ha a munkája mellett elintézi a gyámüggyel, személyi nyilvántartással kapcsolatos teendőket is.

- Az, hogy mennyire sikerül megállni a saját lábukon, egy év után derülhet ki - ítélte meg esélyeiket. - A költségvetési esztendő zárásakor ugrik a majom a vízbe, hogy ilyen erős kifejezéssel éljek. Társadalmi megbízatású polgármester vagyok, nálunk nincs nyitvatartási vagy ügyfélfogadási idő, mindig a lakosok rendelkezésére állok. Mindazonáltal cáfolom a feltételezést, hogy haraggal búcsúztunk Mezőberénytöl. Sőt, ellenkezőleg, a búcsúvacsora remekül sikerült! Az orvosi ügyelet kérdésében még dűlőre kell jutnunk, de biztosan megegyezünk. Nem kívánjuk magunkat kihúzni a közös teherviselés alól.

A probléma lényege: az alacsony lélekszámú telpüléseken gyakran nincs meg az önálló háziorvosi körzet kialakításához szükséges feltétel. Csárdaszállás sem rúghat labdába e téren a maga hatszáz lakosával. így arra kényszerülnek, hogy az "egészségügyi együttműködés" azért megmaradjon a nagyobb testvérrel. S akkor még csak egyetlen háziorvosról van szó, a komplex egészségügyi ellátás sehol. Utóbb a háziorvos "kiment" vállakózásba, amelynek költségeiből a csárdai önkormányzat kétszázezer forintot vállalt - ugyanis nem a szűkmarkúság jellemzi őket, hanem az ésszerű takarékosság.
- Ezzel együtt nem akarunk magunkra maradni - mondta Petneháziné. - Beléptünk a kistérségi társulásba, a területfejlesztés sem megy egyedül. Közelebbi és kissé távolabbi szomszédainkkal, a hunyaiakkal, kondorosiakkal, kamutiakkal, tarhosiakkal, muronyiakkal, bélmegyeriekkel együttműködés-
re ítéltettünk. Nem haragszunk a nagyobbakra, Mezőberényre, Gyomaendrődre, Köröstarcsára sem, csak a magunk portáján magunk szeretnénk seperni. Szép példája volna az összefogásnak, ha a felsoroltak közös hulladékkezelőt építenének.

A polgármesteri hivatalban járva-kelve megállapíthattam, hogy valóban nem túlzsúfolt intézmény. A polgármesteren kívül Csepregi Zoltánná jegyző, Frey Mihály gazdaságvezető, Turzóné Szatmári Margit ügyintéző teljesít szolgálatot, s győznek mindent. Ha indokolt, este kilencig állnak a vártán. Legnagyobb élményük az önállóságban eltöltött idő alatt, hogy saját költségvetést készítettek. A tervet illetékesek elfogadták, megelégedett vele a TÁKISZ. Számukra az is újdonság, hogy levelezésük szabad, nem ellenőrzi senki. A hivatal mozgáskorlátozott ügyfelei máig hitetlenkedve fogadják, hogy panaszaik helyben rendeződhetnek, hiszen eddig csip-csup ügyekért kanosszát jártak.

A Csárdaszállást csak kívülállóként ismerő átutazó örömmel konstatálhatta: mintha valóban pezsdülne az élet. A falugyűlés úgy határozott, hogy az önkormányzat nyisson boltot, ahol olcsó árukkal javítják a közellátás színvonalát. Hamarosan új terménydarálót helyeznek üzembe, amely jószágtartó közösségben felbecsülhetetlen értékkel bír. E vállakózások munkahelyeket teremtenek, s mai világunkban ez a legtöbb. Nem mindegy ez ott, ahol közel ötvenen jövedelempótlóra szorulnak.

- Tudja, mi jelent legtöbbet? - kérdezett vissza a polgármester. - Az, hogy pénzünk felett magunk rendelkezünk. Eddig sohasem tudtam, hányadán állunk a kasszával, mennyi van benne. Múltkor a pénzintézetnél járva megláttam, hogy a gépjárműadóból nagyobb összeg érkezett a számlánkra. Rögtön
lekötöttem a milliókat, s onnantól fogva a kamat nekünk ketyeg.
A régi-új falu nevének említése kapcsán kihagyhatatlan a Petőfi Termelőszövetkezet neve. Megkockáztathatjuk: ha nincs ez a cég, nincs önállóság sem. Elegendő csupán a munkalehetőségre gondolni, de a "Petőfi" ennél sokkal többet jelent az ittenieknek. Más munkahelyek? Néhány vállalkozás, a bolt, a vendéglő, a vasút, az Agrokémiai telep, a Hidasháti Állami Gazdaság... S a CSÁRDATEX textilüzem említhető még, ahol közel harmincan keresnek kenyeret. Igaz, főként nem idevalósiak, mert hát a szakképzettség... A Fázis Rt. kábelt fektet, mert félszázán kértek telefonvonalat. A polgármester nemrégiben azt mondta a KEVITERV főnökének, hogy jöjjenek a vállakozók, tárt karokkal fogadják őket.

Asszonyok, lányok beszélgettek az újságos előtt, ahogy kifelé tartottam a községből. Közülük ki gyerekkocsit tolt, ki teli bevásárlószatyrot fogott a kezében. Míg napilapot vásároltam, egy-két szót váltottam velük. Érdeklődésemre azt felelték, kifejezetten boldogok, hogy immár nem muszáj holmi
pecsétért a városba utazni. Amíg fordult a busz, lement a nap, nem haladtak egyről a kettőre. Csak munka, munkahely, pénz volta több, mert hiába a szabadság, ha a megélhetéshez nehéz.

F. J.

***

TÉESZBŐL TÁRSAS VÁLLALKOZÁS

Csárdaszállást mindig is tsz-faluként emlegették, bizonyíthatja ezt a sajtótörténeti rész. Vajon a mában igaz-e a kijelentés? Többé-kevésbé igen, bár nyilván a rendszerváltozás itt is azt hozta magával, hogy erősödött az önkormányzatiság, vállalkozások kaptak lábra. Ezzel együtt a csárdaszállási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kiváló gazdasági eredményeket mu-
tathat fel, ma is a Körösök vidéke egyik legismertebb gazdálkodó egysége.

(Sikertörténet. Békés Megyei Gazdasági Évkönyv)

Régi hírnevét az átalakulással őrizte meg

Rizstermesztésével vált elismertté

A Csárdaszállási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet "kolhoztípusú" téesz korábban is a jobbak közé tartozott. Több kisebb termelőszövetkezet egybeboronálása után 1975-ben a helyi Petőfi Mg. Tsz egyesítésével kapta meg a következő másfél évtizedre azokat a kereteit, amelyek között azután az ország egyik legnevesebb rizstermesztő üzemévé lépett elő. Az akkoriban 700 tagot számláló tsz által művelt 4 és fél ezer hektárból mintegy ezer hektárt rendeztek be a legkorszerűbb eszközökkel és módszerekkel folytatott rizstermesztésre.

Az átalakulás hosszabb folyamat

Volt olyan esztendő, amikor a rizzsel bevetett terület elérte a 800 hektárt. A szövetkezeti átalakulás és a kárpótlási folyamat ugyan alapjaiban változtatta meg Csárdaszállás mezőgazdaságában a termelőmunkát, de a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet így is a térség meghatározó mezőgazdasági vállalkozása maradt. Az átalakulást a szövetkezetben Fülöp Elek – aki 1980-tól dolgozik itt, először közgazdasági csoportvezetőként, majd főkönyvelő-helyettesként, később meg főkönyvelőként - elnökként vezényelte. A történéseket tehát híven idézheti fel:

- Akkor is azt mondtam, ma is azt mondom, hogy a termelőszövetkezetek átalakítása, átalakulása új típusú szövetkezetté nem igazítható naptári dátumhoz. Ez egy folyamat. Alkalmazkodni kellett és kell azokhoz a változásokhoz, amelyek a termelés, a gazdálkodás feltételrendszerét meghatározzák. Ezek közül az első és legfontosabb a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változás, amely maga után vonta a mezőgazdaságban legfontosabb termelőeszköz, a föld "elosztási" arányainak megváltozását is. Nálunk a kárpótlási folyamatban mintegy kétezer hektárral kevesebb terület maradt a szövetkezet kezelésében, ehhez béreltünk a gyomai határból mintegy 500 hektárt és így művelünk ma meg olyan háromezer hektárt, amelynek összességében ezernél több tulajdonosa van. Ennek három, igazán nem  elhanyagolható következménye is van. Az egyik, hogy a háromezer hektár után a szövetkezetnek évente mintegy 30-35 millió forint földbérleti díjat kell kifizetnie, következésképpen "kigazdálkodnia". A másik: kezdeni kell valamit azzal a gépparkkal, amelyet a korábbi nagyobb terület megművelésének igényei
szerint alakítottunk ki, és a harmadik: a méretváltozáshoz kell alakítani a termelés lehetséges szerkezetét.

A csárdaszállási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet újkori története tehát a megváltozott körülményekhez való sikeres alkalmazkodásról szól.

Korszerűsítették a termelés szerkezetét

Kezdjük a legutóbbival, a szerkezetváltoztatással, amit azonban a jelzett átalakulás csak felerészben indokol. Rizst ugyanis nem azért termel ez idő szerint csupán 300 hektáron a szövetkezet, mert időközben bekövetkezett egy rendszerváltozás, ami miatt a korábban öntözésre berendezett területek jó része a kárpótoltak tulajdonába került. Képesek lennének ugyanis kétszer ekkora területen is rizst vetni, csakhogy a felvásárlási árak évek óta nem fedezik a termelési költségeket, így még a jelenlegi 300 hektár is sokkal inkább a több mint tíz éve elhunyt neves rizstermesztő elnök, Schupkégel Sándor emlékére tekintettel szerepel, semmint a tőle várható jövedelem miatt.
- Illetve a meglévő termelőeszközök, gépek jobb kihasználására is. Akár a nagy értékű, nagy  teljesítményű, korszerű erőgépeinket, akár az öntözökapacitásainkat tekintjük is, nagyon fontos, hogy a termelés szerkezetének alakításakor figyelemmel legyünk ezen "adottságainkra" is. Ezer hektáron termesztünk búzát s ennyi volt valamikor itt a kukorica termőterülete is, de azoknak a földeknek csak a fele maradt már nálunk. Ha ideszámítjuk még a már említett rizst és a még nem említett napraforgót, akkor sem mondhatjuk, hogy a gépi és öntözőkapacitást teljesen le tudjuk kötni. Bérmunkával próbálkozunk hát az átalakulás óta, és ez az első esztendőkben jól be is vált. A négy linear típusú öntözőberendezésünkből kettő teljesít megrendeléseket, más kérdés, hogy öntözési szolgáltatásainkat 1996-ban, tekintettel a bő csapadékra, kevesebben és kevesebbet vették igénybe, mint megelőzőleg, igaz,
az elmúlt esős őszön meg a lánctalpas kombájnjainknak volt nagy keletjük, még a  napraforgó-betakarításban is.

Ez a bérmunka a csárdaszállási Petőfiben az árbevételek 15-20 százalékát adja, e tekintetben ugyanakkor a növénytermesztésé a meghatározó szerep: a főágazat a maga 300 millió forintos éves teljesítményével mintegy 80 százalékkal részesedik a teljes árbevételből. Ebben természetesen nem lényegtelen tényező a termények árának kedvező alakulása is (aminek viszont érthető módon az állattenyésztők egyáltalán nem örülnek). A búza, a kukorica és a rizs mellett napraforgót és cukorrépát is termeszt a szövetkezet, utóbbit voltaképp a Sarkadi Cukorgyár ösztönzésére, de azért is mert ez a növény kiválóan alkalmas az öntözött kukoricaföldeken a monokultúra megtörésére, a monokultúrás termesztés hátrányainak kiküszöbölésére.

- Mindemellett néhány kézimunka-igényes növény is megjelent a vetésszerkezetben, elsősorban a dolgozó tagok foglalkoztatására. Ilyen a hibrid kukorica, a héj nélküli olajtömag vagy a fénymag. Ezek termesztését feles müvelésben a mezőgazdasági kistermelés keretei közt szerveztük meg. A földmüvelés, betakarítás nagy munkáit a szövetkezet gépei végzik el, a növényápolás a tagok feladata, a termést, a hasznot felezzük, a felmerült költségeket a tag a bevételéből téríti meg. Ez a konstrukció minden szempontból bevált - összegzi az elnök. Az állattenyésztés képlete még egyszerűbb, bár ez nem szolgál igazán Fülöp Elek örömére.

Ma már csak tehenet tartanak

- Csárdaszállásról valamikor tízezrével szállították a hízott sertést a Gyulai Húskombinátba. Mi az átalakulást és átalakítást jószerivel a sertéstartás teljes felszámolásával kezdtük, miután az ágazat az ismert gazdasági feltételek között éppen erre az időre jutott mélypontra. Ezres hizlaldánkat azóta is egy
magánvállalkozó baromfitenyésztő bérli, időről időre alkalmi munkát adva több csárdaszállásinak. Megszüntettük a szarvasmarha-hizlalást is, csupán egy 300-as tejelő tehenészet maradt Holstein-friz Fl-es állatokkal, egyedenkénti évi 6 ezer liter feletti átlagos tejhozammal. A tehenészetet a szövetke-
zet által létrehozott (s most kft-vé alakult) Agrolakt Bt. üzemelteti. A tejet a Sárréti Tej Rt. vásárolja fel.

Külön utakat járt be a vizsgált időszakban a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet építő és szolgáltató részlege, amely az átalakuláskor betéti társaságkéntjelent meg a piacon és 1993-94-ben több óvoda, iskola meg szociális otthon építésénél öregbítette igényes munkával a hírnevét, amikor meg elfogytak az önkormányzati pénzek-, a vállalkozói szférában üzemcsarnokok, telephelyek beruházásainál tették le minőségi munkával a névjegyüket, igaz, a nagy versenyben egyre romló gazdaságossági kilátásokkal. Ezért kellett ismét váltani, 1997-től a bt. Kft-ként próbálkozik tovább a szövetkezettől immár bérbe vett eszközökkel.

Összességében azt lehet a csárdaszállási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetről elmondani, hogy állja a sarat a nehéz természeti és gazdasági viszonyok között is, s ha nem is abban a mértékben, mélységben és formában, mint annak előtte, de ma is jelentős szereplője és tényezője a település gazdasági és mindennapi életének. Nemcsak azért, mert több mint másfélszáz embernek munkát s még több nyugdíjasnak külön támogatásokkal kiegészítetten kenyeret adva jelenleg is a község egyik legnagyobb munkaadója. Ezen túl tudniillik részt vállalt a szövetkezet a kultúrház fenntartásából, az
orvosi ellátás és a közbiztonság megerősítéséből. Ahogy Fülöp Elek fogalmaz: ez a szövetkezet már nem az a régi tsz, de az időközben önállóvá vált Csárdaszállásnak erre a szövetkezetre nagyon nagy szüksége van, mert mindazt, amit a régi tsz idejében elért az itt élők közössége - éppen az önállóságot megalapozó, telefon- és gázvezeték-hálózat kiépítettségét -, aligha lehetne nélküle fenntartani.

***

Sikeres a Csárdaszállási Petőfi

Fülöp Elek Amerikából jött

A Csárdaszállási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet az átalakulással nem süllyedt el, megőrizte gazdasági erejét és hírnevét. Hogyan sikerült? - ezt kérdeztük Fülöp Elek elnöktől, aki nemrégiben érkezett vissza Amerikából. Az elnök úr élménybeszámolóján túl elmesélte, hogyan alakították át a
régi típusú szövetkezetet társas vállalkozássá.

Fülöp Elek 1992, vagyis az átalakulás óta elnöke a csárdaszállási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek, ahol azelőtt főkönyvelőként ténykedett. Azóta újraválasztották, tehát elégedettek vele, a szövetkezet fejlődésével. Először arról kérdezem, hogy sikerült az átalakulással megőrizni a cég régi hímevét, hiszen a rizstermesztésnek köszönhetően országszerte ismertté és elismertté váltak. Így felel:

- Úgy kezdtük, hogy bizonyos tevékenységeket társasági formában űztünk tovább. Az építő- és vasipari részleget alakítottuk át először, aztán a tehenészetet. Azt akartuk, hogy tisztábban lássuk egy-egy ágazat jövedelmezőségét, ne mosódjon össze kiadás és bevétel. A szövetkezeten belül nem maradt más, mint a növénytermelés és az ezt kiszolgáló gépesítés. Idén e társaságok káeftévé alakultak. Az állattenyésztés szinte tisztán a tehenészetet foglalja magában, amely keretein belül növendékmarhákkal és tejtermeléssel foglalkozunk. Ellentmondások a mezőgazdaságban is léteznek, mert takarmány esetében ami jó a növénytermelésnek, az nem feltétlenül felel meg az állattenyésztés érdekeinek, kivált, ha az árakra gondolok. A tej olcsó, viszont előállítani drága. Nem könnyű e téren nyereségre szert tenni, minőségi munkával is csak kevésre. Agromékiai telepünk a vasútállomás mellett található, ahol műtrágya tárolását végezzük. Négy jogi személy jegyzi a vállalkozást, köztük mi. Maga a szövetkezet 3200 hektáros területen gazdálkodik, bár a föld zöme nem saját, henm bérelt. Gabonatermelésünk az arányokhoz képest jelentős, jellemző a búza, a kukorica, a rizs. A rendszerváltás előtt 700-800 hektáron termeltünk rizst, ma a harmadán. Sajnos a hántolatlan rizs ára a piacon alacsony, viszont előállítási költsége az égbe szökik. A búza 1000 hektáron növekszik felénk, a kukorica vetésterülete cirka 400 hektárt tesz ki.
Földünk kétharmada öntözhető, ami tagadhatatatlan előny a mai világban, a rizst értelemszerűen árasztjuk. Új növényünk a zöldborsó, a csemegkukorica, ipari célra a fénymagot, a napraforgót, az olajtököt termeljük.

- A gépi szolgáltatás mit takar? - érdeklődöm.

- Nagy értékű és teljesítményű nyugati gépekkel rendelkezünk, amelyek esélyeinket növelik a piacon. Gépi kapacitásunk meghaladja területeink igényét, a fölösleget szívesen dolgoztatjuk máshol. Márkás kombájnjaink és traktoraink kitűnőek, a környéken nemigen akadnak versenytársaik. Egyébként a verseny élesedik, ezért vigyázunk a minőségre, árainkat igyekszünk alacsonyan tartani.

- Azt hallottam, nemrégiben Amerikában járt. Mit tapasztalt odakint?

- A nádudvari KITE termelési rendszer szervezte az utat, velük mentem ki. Amerikai kombájnt vásároltunk, ezért csatlakozhattam hozzájuk, tehát nem magamat képviseltem.

Az út két hétig tartott, gyárakat néztünk meg, mondhatom, tanulmánynak is beillett a kirándulás. A világhírű John Deer cégnél végigkövethettük a gyártási folyamatot. Jártam egy kukoricavetőmagot előállító üzemben, ahol megismerkedhettem a nemesítés új vívmányaival. A farm-show tanulságos-
nak bizonyult, számtalan mezőgazdasági vállakozó képviseltette magát rajta. Hogyan működik az óceánon túl a termelés? Tőkeerős nyugati országban mások a feltételek, mint itt. Ott az állam jobb teherbíróképességéből adódóan több támogatás jut a termelőknek, a farmereknek. A gépbeszerzés hitel-
felvétellel együtt történik, a közvetítő eleve részletfizetési lehetőséget biztosít. A kinti bankok alacsony kamattal finanszírozzák az akciót, tehát majd' minden adott az eredményességhez. Minden ellenkező híresztelés dacára Amerikában is egyre nőnek a birtoknagyságok, s ehhez méretezik a gépek teljesítményeit. Éppen ezért a használt eszközöket nem könnyű eladni mostanság. A családi birtokok elsőbbséget élveznek, viszont a legkisebb gazdálkodó egység is maximálisan felszerelt. Náluk nem divat a bérmunka, a farmer maga boldogul. Következésképpen a gépek kihasználtsága nem mindig teljes. Az állami támogatás értéke a végtermék árában jelentkezik.

- Tanulság?

- Ha felvételt nyerünk az EU-ba, hasonló feltételekre számíthatunk. Magyarországon mindmáig arra törekszünk, hogy mennyiségileg sokat adjunk – e szemléleten változtatni kell. Amerikában mindig tudja a farmer, mit kap az árujáért, vagyis a tevékenység eredményessége nagyjából megjósolható. A terv csak akkor borul fel, ha ne adj' Isten természeti csapás éri. A magyar piac szélsőséges, a termelők bizonytalanok. Abnormális állapot, hogy a hazai kukorica ára néhány éven belül háromezer forintról ezerre változzon. Erre a rapszodikusságra nem lehet komoly termelést alapozni. Bármilyen furcsa, de éppen nyugati minta alapján volna indokolt valamiféle központi szabályozás, igaz, nem a régi értelemben.

- A politika szintjén mindig áthidalhatatlan ellentét feszült a gazdavilág és a szövetkezeti mozgalom között. A valóságban is?

- Alapvető probléma az ágazat jövedelemezősége, s ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy magán- vagy társas vállalkozásban folyik-e a termelés. Műtrágya, energia, egyebek vonatkozásában bejöttek a nyugati árak, ugyanakkor a termékek anyagi elismertsége alig változott. A piaci árakat az állam könnyedén maipulálhatja, mert a belső felhasználás általában kicsi, az exportfüggőség nagy. Sok a termény, a kivitel nem támogatott, a gabona a termelő nyakán marad. A kukorica pillanatnyi ára az önköltséget alig fedezi - nem jó ez senkinek sem. Egyéni gazdálkodás vagy szövetkezeti? A hangsúly
a szektorsemlegességen legyen, vagyis döntsön a verseny. Megkockáztatom, jelenleg nem ilyen normák szerint dolgozunk, mert a kistermelés egy sor kedvezményben részesül, ellentétben a társaságokkal. Gondolok itt az árbevételi határokra, adó- és tb-mentességre. Igaz, ha megvalósulna az egyenlősdi, ki fizetné a nyugdíjalapot?

F. J.

HÉTKÖZNAPOK

Csárdaszálláson, miként az ország többi falujában, ritkák az ünnepnapok, sűrűbbek a munkás hétfők, keddek, szerdák. Az utolsó fejezetben azt szeretnénk felvillantani, hogyan élnek a helybéliek a mában: a boltos, a postás, a pedagógus, a képviselő, a népművelő, a vállalkozó.

Kitartásuk üzenet lehet a jövő évezred lokálpatriótáinak, hogy érdemes felvállalni ezt a települést.

Itt élnünk kell

Csárdaszállás Mezöberény és Köröstarcsa egy-egy területéből vált önálló közigazgatási községgé 1952. január 2-án. Korábban "Köröstarcsai tanyák" néven ismerték. A falu a szentjánosi csárdáról kapta nevét, ott a hagyomány szerint Rózsa Sándor is gyakran megfordult. A község belterületén negyven család lakott, abban az időben a lakosság túlnyomó része - összesen 1450 személy - a környező tanyákon élt. A régi községháza 1949-ben épült, 1951-ben megalakult a helyi termelőszövetkezet, 1951-ben elkészült a kultúrház, 1962-be^!n megérkezett a villany is a faluba. A település önállósága 1975-ben megszűnt és Mezöberény társközsége lett. A rendszerváltás idején a község önálló önkormányzatot kapott, de a közigazgatás és az intézmények együttes működtetésére közös képviselőtestületet hoztak létre. Most többen úgy vélik, hogy "közös lónak túros a háta", jobb lenne, ha Csárdaszállás teljesen elválna Mezőberénytöl Az este hét órára összehívott falugyűlés dönt majd arról, hogy az önállóság kérdéséről rendezzenek-e népszavazást a jelenleg 592 lélekszámú faluban. Ki hogyan vélekedik erről? Összeállításunkban ezt igyekszünk megtudni.

Forintok - mire?

Petneházi Bálintné polgármester elmondta, hogy önkormányzatuk gazdasági mutatói nem a legkedvezőbbek. Állandóan csökkentik a kiadásokat, amit lehet, próbálnak helyben elintézni. Ilyen körülmények között nem látják értelmét Mezőberényben a közös hivatal fenntartásának. Egyébként is az ügyek túlnyomó részét most is helyben intézik el. Kiszámolták, hogy amennyi összeget a közös hivatal és az intézmények fenntartására átadnak, abból helyben is meg tudnák oldani a feladatokat. Az idén a közös kiadásokra 10 millió 153 ezer forintot fordítanak. Az átadott pénzeszközök felhasználásáról költségvetésükben semmilyen információt sem találnak. Hogy a pénzt Mezöberény mire költötte el, nem tudták kimutatni, így azzal a választóiknak sem tudnak elszámolni. A takarékosság elvét csak úgy valósíthatják meg, ha pontosan tudják, hogy a pénz mire ment el.

A polgármester kifejtette, az ügyintézés túlnyomó többsége most is Csárdaszálláson történik, az ügyfeleket nem utaztatják Mezőberénybe. Ugyanakkor a helyi hivatalban nincs olyan személy, aki ezt a munkát elvégezné. Csárdaszálláson nincs jegyző, csakis a testületi ülések időtartamára jelenik meg, és
csak tornyosulnak azok a feladatok, melyeket neki kellene megoldania. Hiába kérik folyamatosan a segítséget, semmi sem történik.
Petneházi Bálintné szólt arról is, hogy az önkormányzatiság elmúlt hat évében Csárdaszállást hátrány érte abból a szempontból is, hogy elesett a pályázati lehetőségektől. Ugyanis nem volt egy jegyző, aki figyelte volna a közlönyöket. Szeretnének részt venni a forráshiányos önkrományzatok pályázatán és reménykednek abban is, hogy hátrányos helyzetű településként fokozott támogatást kapnak az intézményeik fenntartására. Ugyanis korántsem annyiba került egy kis faluban például az iskola fenntartása, mint a városban, előbb-utóbb ezt Budapesten is észre kell vegyék.
Ha a falugyűlés a népszavazás kiírása mellett dönt és a csárdaszállásiak az önállóságra voksolnak, az jelentős változást hozna. Mint azt a polgármester hangoztatta, létre kellene hozni az önálló hivatalt. Annál is inkább, mert az ügyintézéssel jelenleg egy Berényből kijáró előadó foglalkozik. Szükség
lenne jegyzőre, pénzügyi előadóra és általános ügyintézőre is. Rajtuk kívül továbbra is megmaradna a takarítónő, a falugondnok és a parkgondozó. A többletköltségeket a közös hivatal működtetésére a Berénynek átadott 2 millió 699 ezer forintból fedezni tudnák.

Petneházi Bálintné megemlítette azt is, ha a falu önálló lenne, meglátása szerint szükség esetén a lakosság is szívesebben vállalna újabb terheket, például a gépjárműadó emelését. Most nem állhat oda az emberek elé azzal, hogy azért kell nagyobb adót fizetni, hogy több pénzt adhassanak át Mezőberénynek.

Nevelők jönnek-mennek

A csárdaszállási általános iskola a Mezőberényi 1. Számú Általános Iskola tagiskolájaként működik. Papp Andrásnétól, a tagiskola vezetőjétől megtudtuk, hogy jelenleg 39 tanulót oktatnak. Ez a létszám az elkövetkező években is meg fog maradni vagy némileg gyarapszik. Most ötödik osztályos tanulójuk nincs. Egyetlen önálló osztályuk a hét tanulóból álló hetedik osztály, a többiek összevont tanulócsoportban dolgoznak. Hat nevelőt teljes munkaidőben foglalkoztatnak, közülük három helybeli, a másik három Berényből jár ki. Egy óraadó nyelvtanárt heti hat órában foglalkoztatnak.
Papp Andrásné elmondta, hogy a község önállósága lényeges változást jelentene az iskola életében is. A nevelőket az intézmény vezetője venné fel állásba, a költségvetésük helyben készülne el, az utóbbi azzal is járna, hogy szükség lenne egy gazdaságvezetőre.

A tagiskola vezetője szerint az iskola önállósága lehetővé tenné, hogy megszüntessék a jelenlegi óriási fluktuációt. A szomorú tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy nagyon sok idegen csupán egyetlen évet dolgozik itt, s ez magától értetődően a munka minőségének a rovására mehet. Ha megkapnák az áhított önállóságot, kialakíthatnának egy stabil nevelői törzsgárdát, amely építhet az előző év eredményeire. Új pedagógusok letelepítését segíthetné a rendelkezésre álló szolgálati lakás.

A többség önállóságpárti

Kónya Antal és felesége táp- és takarmányboltot, illetve terménydarálót működtet, illetve újabban virágokat is forgalmaznak. Három gyermekük van, az ikrek negyedik osztályosak, a kicsi hároméves. Életüket csakis Csárdaszálláson tudják elképzelni, s hogy a gyerekeiket merre veti majd a sors, az ma
még nem tudható.

Kónya Antal önkormányzati képviselő, ezért jól ismeri a falu helyzetét. Elmondta, hogy az önkormányzat jelenleg is biztosítja az iskola, az óvoda és a hivatal működéséhez szükséges összeget, de azt átadják Mezőberénynek, amelyet a város kezel. Jó lenne - vélekedik -, ha a csárdaszállásiak pénzének
konkrét, gyakorlati felhasználásáról helyben, Csárdaszálláson döntenének. A közös hivatal most Mezőberényben működik, oda az idősek nehezen tudnak eljutni és azt sem tudják, kihez forduljanak.

A képviselő szólt arról is, hogy a faluban most az önállósodási törekvés a fő beszédtéma. Megítélése szerint a lakosság hetven százaléka a Mezőberénytöl való leválást tartaná célszerűnek.

Bíznak az összefogásban

Csárdaszálláson megkerestük az Agrokémia KKT. telepét is, hogy meghallgassuk, mi az ott dolgozók álláspontja. A legtöbben nehezen szólaltak meg, a telepet vezető Kertész Imre viszont szívesen kifejtette véleményét.
Kertész Imre hangoztatta, az egyesülés idején még semmilyen gond sem jelentkezett. Abban az időszakban jobbak voltak a pénzügyi lehetőségek, a falugyűlésen elhangzott ígéretek teljesültek. A fejlődést segítette, hogy a lakosok aktívan kivették részüket a társadalmi munkából. A rendszerváltás után - a korábbi tanácsokhoz képest - jóval kevesebb pénzt kaptak az önkormányzatok az államtól, így természetesen Mezöberény és Csárdaszállás is, és ez most csak tetézi a gondokat.

A település úgy látja, hogy a község Mezőberénytöl önállóvá válva a gazdálkodó egységek és a lakosság összefogásával újra előre tudna lépni. Példaként említette: cégük a télen - azért, hogy dolgozóik be tudjanak menni a munkahelyükre - a községben eltakarították a havat. Ennek a falu többi lakosa is hasznát látta. Hasonlóan valósult meg nyáron a szúnyogirtás is.

Váljanak szépen!

Hogyan látják Csárdaszállás elszakadási törekvését Mezőberényből? A kérdéssel Cservenák Pál Miklós polgármestert kerestük meg. Aki kifejtette: az önkormányzatok jelenlegi normatív támogatása elsősorban a kistelepüléseket sújtja, ott is leginkább a közoktatást. Amennyiben ez a finanszírozási mód hamarosan nem változik, a kistelepülésekre tragikus sors vár. Ezt egyesek magyar buldózerpolitikának is nevezik, hiszen a pénztelenség ugyanazt eredményezheti, amit a buldózerek megindítása Romániában.
Csárdaszállás legnagyobb gondját a közoktatás jelenti, ez igényli a legnagyobb áldozatvállalást a falu lakosságától. Ilyen alacsony létszám mellett óvoda és iskola gazdaságosan nem működtethető. Itt jóval nagyobb költségek jelentkeznek, mint a városban. Mezöberény átlátja Csárdaszállás nehéz helyzetét, de hogy ilyen finanszírozási eljárás van érvényben, erről nem a herényiek tehetnek.

Cservenák Pál Miklós elmondta, a csárdaszállásiak kifogásolták, hogy az utóbbi években jelentős beruházás a településen nem történt. A polgármester erre megjegyezte, hogy a megye más hasonló nagyságú községében sem hajtottak végre látványos fejlesztést. Szólt arról is, hogy vita alakult ki az általános iskola felső tagozatának további sorsáról, arról, hogy bejárjanak a gyerekek Berénybe vagy sem. A csárdaszállásiak úgy látják, ha a tagozatosok bejárnának, az tulajdonképpen a falu végét jelentené. Megítélése szerint a felső tagozat lét vagy nemléte nem határozza meg a falu sorsát. A mai kor követelményei miatt épp a felsős gyerekeknek érdeke a bejárás. Cservenák Pál Miklós úgy látja, a két település közötti meg nem értés ebből a kérdésből fakad.

Véleménye szerint a bizalmatlanság a csárdaszállásiak részéről olyan mértékű, hogy valóban jobb, ha a település önállóvá válik. Ha erre sor kerül, akkor ezt szépen, békességben kell lebonyolítani. A mezőberényi polgármester biztos abban, hogy a falugyűlés a népszavazás kiírásáról fog dönteni és
a csárdaszállásiak a leválásra voksolnak majd.

Molnár Lajos

Egy nap a faluban

Beszédes számok                                    (1994)                     (1998)

A település lélekszáma:                           596                         568

Ez évben haláleset:                                                5                             6

Ez évben születés:                                  1                             5

Óvodások:                                              23                           21

Tskolások:                                              49                           40

Középiskolába járók:                              26                           31

Felsőoktatási intézményben tanul:         3                             3

Aktív dolgozók:                                     170                         164

Nyugdíjasok:                                          250                         285

Az önkormányzat költségvetése:            14 millió 584 ezer  54 millió 314 ezer

A föld minősége:                                    a szántóterület átlagosan 31 aranykorona értékű

Termelőszövetkezet:                              Petőfi Sándor Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

Ipari üzem:                                             nincs                       Csárdatex

Egyéni vállakozó:                                   10                           12

Élelmiszerboltok szama:                         2                             ua.

Vendéglő:                                               nincs                       ua.

Kocsma:                                                 1                             2

Mozi:                                                      nincs                       ua.

Művelődési ház:                                     1                             ua.

Könyvtár:                                               1                             ua.

Orvos:                                                    egy háziorvos, hetente egy alkalommal gyermek- és fogorvos

Gyógyszertár:                                         nincs                       fiókgyógyszertár

Telefonok száma:                                   65                           131

Nyilvános készülék:                                4                             ua.

Autóbuszjárat:                                        naponta háromszor Mezőberénybe

Vonat:                                                    naponta kilencszer Békéscsabára és hétszer Mezőberénybe

Templom:                                               nincs                       imaház

Sportklub:                                              1                             3

Közigazgatási társulásban

Mezöberény és Csárdaszállás közigazgatási társulása az egyetlen az országban. Miből áll ez és mi az előnye, ezt kérdeztük Kohút Judittól, a Mezőberényi Polgármesteri Hivatal csárdaszállási kirendeltségének vezetőjétől.

- A közigazgatási társulás lényege, hogy intézményeink nem önállóak, az iskolánk az egyik berényi iskola tagiskolája, az óvodánk is.tagóvoda, a háziorvosunk is berényi, nem kell önálló polgármesteri hivatalt fenntartanunk, csak egy kis létszámú kirendeltséget. Ennek az az előnye, hogy a 14 millió 585 ezer forintos költségvetésünkből képtelenek lennénk az intézményeket működtetni. Ez évben a közös intézmények fenntartására 8 millió 388 ezer forintot adtunk át Mezőberénynek. Egyedül a művelődési házunk üzemeltetését oldottuk meg másképpen, működtetését átadtuk a termelőszövetkezet-
nek, a költségekhez 600 ezer forinttal járultunk hozzá.

- Mennyi az önkormányzat saját bevétele?

- Összesen 633 ezer forint, ami adóból, járlatkezelésből, kamatbevételekből tevődik össze.

- Pályázatokból, céltámogatásokból hogyan tudták ezt az összeget kiegészíteni?

- Ez Mezöberény feladata, a helyi kirendeltségre csupán az ügyfelek ellátása tartozik. A kis létszámú iskolák részére kiírt pályázaton vettünk részt, de mivel intézményünk nem önálló, így nem kaphattuk meg a pénzt.

- A költségvetésből milyen fejlesztésekre tudnak fordítani?

- Három éven keresztül 983 ezer forintot adunk át Mezőberénynek az idősek szociális otthona építésére és arányában részesülünk majd a férőhelyekből. Ez évben 120 ezer forintot ütemeztünk be fejlesztésre, de ebből semmi sem valósult meg. A sporkörnek átadtunk kilencvenezer forintot, ezért ők elvégzik a ravatalozó felújítását, további tízezer forintot pedig anyagköltségre biztosítottunk.

- Rohamosan csökken a falu lélekszáma, az önkormányzat hogyan tud ezen változtatni munkahelyek termetesével, illetve a fiatal házasok letelepítésével?

- Az önkormányzatnak nem elsődleges célja a munkahelyteremtés. Vállalkozni? Itt megfojtják az embert! Korábbi években költségvetésünkben biztosítottunk pénzt az ifjú házasoknak, tavaly például 300 ezer forintot, de senki sem igényelte.

Hol szórakozhatnak a fiatalok?

Mire való a kultúrház, kérdezték indulatosan a fiatalok olvasói fórumunkon, mikor semmi szórakozási lehetőséget sem tud nyújtani? A tizen- és huszonéveseknek Mezőberénybe és Köröstarcsára kell diszkóba átjárniuk. Most milyen Szórakozási lehetőséget kínál a ház, erről beszélgettünk Fülöp Imrénével a művelődési ház vezetőjével.

Fülöp Imréné elmondta, a diszkók most nyáron maradtak el, korábban minden pénteken sor került rá, sajnos a diszkósuk munkahelyi elfogalaltsága miatt nem tudta tovább vállalni. Most tárgyalnak egy berényi diszkóssal, talán sikerrel járnak. Az idősebbek, a negyvenesek alapították három évvel ezelőtt
a Nosztalgia klubot, hogy szabadidejüket tartalmasán és kellemesen tölthessék el. A klub 89 taggal indult, színházba mentek, közös vacsorát rendeztek, szalonnát sütöttek, most 13 taggal működnek, megünnepelnek névnapot, beszélgetnek, kártyáznak.

A nyugdíjasklub hatvan tagot tudhat a magáénak. Évente három alkalommal TIT előadást hallgatnak meg, vetélkedőket szerveznek, teaestet, kártyapartit, szalonnasütést rendeznek. A nyáron kirándultak Debrecenbe és Hajdúszoboszlóra, szeptember 22-én részt vettek Gyulán a megyei nyugdíjastalálkozón, és minden év végét vacsorával ünnepelnek meg. A művelődési házban találhatók még biliárd, televízió, videolejátszó, pingpongasztal, asztali foci és egyéb társasjátékok.

A művelődési ház vezetője megemelítette azt is, hogy itt kapott helyet a Mezőberényi Városi Könyvtár mintegy ezer kötetes fiókkönyvtára, és hideg időben az iskola a nagyteremben tartja a tornaórákat. Majd szólt arról is, hogy a művelődési ház az önkormányzat tulajdona, de működtetésre átadta a helyi termelőszövetkezetnek. A téesz 800 ezer forintot fordított az épület festésére és csinosítására, kétszáz széket újrakárpitoztak, és ők biztosítják a ház működésének költségeit is.

Versenyben a városi iskolákkal

A mezőberényi 1. Számú Általános Iskola csárdaszállási tagiskolájában 49 gyerek tanul. Miként képes ez a kis falusi iskola ugyanazzal a tudással felvértezni tanulóit, mint a városi iskolák, hogy az itt végzett fiatalok ne kerüljenek hátrányba a nagyobb településeken élő kortársaikkal szemben? A kérdésről Papp Andrásnéval, a tagiskola vezetőjével beszélgettünk.

- Jelenleg az első és második, az ötödik és hatodik, illetve a hetedik és nyolcadik osztályunk összevont tanulócsoportként működik, tehát két osztály együtt, egy teremben, egy tanítóval, illetve tanárral dolgozik. Az egyik osztály a megadott feladatokat önállóan oldja meg, a másiknak pedig a pedagógus közvetlen órát tart. Egyedül a harmadik osztályunk önálló. Tanulóink a szabadidő hasznos eltöltése tekintetében lehet, hogy hátrányban vannak a nagyobb iskolák tanulóival szemben, ugyanis ott több délutáni szakkör között válogathatnak. Mi csak kettőt tudtunk beindítani: a számítógépes és a gyermektoma szakkörünket. Ugyanakkor a hátrányból igyekszünk előnyt kovácsolni, mégpedig oly módon, hogy a kis létszámból adódóan - hat-nyolc tanulónk van egy tanulócsoportban - megpróbáljuk maximálisan kihasználni az egyéni bánásmód elvét. Mivel a gyerekek minden második órán önállóan
dolgoznak, így nálunk fokozottabban megtanulják az önállóságot. Tehát összességében azt mondhatom, hogy a szabadidő eltöltésében hátrányt jelent a kis iskola, de a tanítási órákat tekintve már nem. A továbblépéshez igyekszünk minden lehetőséget megragadni. Tavaly ötvenezer forintot nyertünk
pályázat útján számítógép vásárlására, így a számítógépes oktatást is megkezdhettük.

- Hogyan sikerült a tanévkezdés?

- Szeptember elejétől egyfolytában órarendet tervezek, ugyanis a testület az utolsó pillanatban, augusztus 29-én a korábban önálló hetedik és a nyolcadik osztály összevonásáról döntött, arra hivatkozva, hogy ellenkező esetben kölcsönt kellene felvenniük, és hitellel nem akarják az új testületet terhelni. Ugyanakkor gondot okoz az is, hogy augusztus 30-án jelentette be a matematikatanárunk, hogy elmegy, most Mezőberényből jár ki egy kolléga helyettesíteni.

- Szóba került az iskola megszüntetése is...

- Szó volt arról, hogy a hetedik és nyolcadik osztályt beviszik Mezőberénybe, de a januári falugyűlésen a szülők úgy döntöttek, hogy az a két osztály is maradjon helyben. Egy falu iskola nélkül nem létezhet, ha azt akarják, hogy a falu fennmaradjon, akkor az iskoláért is meg kell hozniuk minden áldozatot.

A kocsmaasztalnál

A kocsmába délelőtt fél tíz körül nyitottunk be fotós kollégámmal, az ajtóra akár ki is tehették volna a "Telt ház"' táblát. Helyet kérünk az egyik asztalnál. Szívesen beszélgetnek, de a nevüket nem árulják el. A társaság leghangosabb tagja így elmélkedett:

- Csárdaszálláson nem parasztok, értelmes emberek élnek.

- Miért járnak ide?

- Mert nincs pénzünk. Annyi van, ami épp italra elég, de kenyérre már nem telik - hallottuk az egyik választ.

- Bánatból, mert nincs munkahelyünk. A faluban csak a téesznél lehetne dolgozni, de ott csak a tagokat foglalkoztatják - vélekedett a társa.

Feltűnik, hogy a vendégek között talán több a nő, mint a férfi.

- Miért jönnek a nők a kocsmába? - érdeklődtünk az egyik asszonytól.

- Piacolunk, adunk-veszünk, közben megiszunk egy kólát.

- Miről szoktak beszélgetni?

- Három héten keresztül arról, mikor hozza a járadékot a postás, mikor megkapjuk, három napig elég. Ha bemegyek az önkormányzathoz segélyért, nem azon csodálkoznak, hogy még megvagyok, hanem azon, hogy kérek.

Jön a postás!

Vargáné Mojzsis Mária egyesített kézbesítőt Csárdaszálláson mindenki ismeri, hiszen mintegy 190 házba hordja ki a leveleket és az újságokat. Mint azt elmondja, munkája nagy figyelmet igényel, különösen a fizetések, a nyugdíjak, a jövedelempótló támogatások kézbesítésekor. Ezt a feladatot tavaly augusztus óta látja el napi hat órában, reggel nyolctól délután kettőig. Ő kézbesíti az előfizetőknek a Békés Megyei Napot is. Tapasztalata szerint az olvasók jó véleménnyel vannak lapunk megújult külsejéről, mert a korábbi, kisebb fomátumban a betűket aprónak, nehezen olvashatónak találták.

Molnár Lajos

Jelen, jövő

Jelen:

Célunk az elődeink által nekünk megteremtett község fenntartása, hogy meg tudjuk őrizni az utókornak e szép települést. A fenntartást teljesen önerőből, a helybeli vállalkozók segítségével oldjuk meg. Az "egy falu egy nóta" szóhasználat még mindig aktuális, hisz a nagy összefogás még mindig megvan a településen élők között. Ez az összefogás megmutatkozott 1995 tavaszán az önkormányzat épülete előtti parkoló megépítésénél, ahol több napon keresztül 40-50 ember dolgozott "köszönöm" fizetségért.

Az emlékpark létrehozása 1996-1997-ben említhető, amely szintén fiatalok és idősebbek összefogásával az utókor számára is fennmaradó, pihenést és szórakozást szolgáló létesítmény lett. A piactér megépítése 1997-ben, mellyel régi vágya teljesült a településnek. A sok-sok munkáért, segítségért mind a magánszemélyeknek, mind a vállalkozóknak ezúton is köszönetemet fejezem ki. A jó kapcsolatnak köszönhetően a vállalkozókra mindig lehet számítani: a Petőfi Termelőszövetkezetre, annak vezetőjére, Fülöp Elekre, az Agrokémiai KFT-re, annak vezetőjére, Kertész Imrére, a Csárdaszolg-ra és annak vezetőjére, Valentinyi Zoltánra, a Csárda-Tex-re, annak vezetőjére, Szűcs Tiborra, az Élhúsker-re, annak vezetőjére, Zakocs Istvánra, a Sarok-Sörözőre, annak vezetőjére, Békési Gézánéra, a Jóbarát vendéglőre, annak vezetőjére, Balogh Lászlónéra, az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezetre, annak vezetőjére,
Makai Gyulánéra, a Magyar Postára, annak vezetőjére, Nagy Imrénére, a Magyar Államvasutak csárdaszállási dolgozóira, Balogné Timár Magdolna vállalkozóra, Szőke-Kis Zoltán vállalkozóra, a Plavecz Kft-re, annak vezetőjére, Plavecz Gézára, valamint az itt fel nem sorolt többi csárdaszállási vállalkozóra és minden csárdaszállási lakosra. A képviselőtestület e jó kapcsolatot ápolva, a könnyebb boldogulás érdekében nem vezetett be a településen iparűzési adót, a lakosokra helyi adót. Ettől függetlenül a település él a költségvetésből, mely 1998-ban 54 millió forint a két vállalkozás miatt (Önkormányzati Vegyesbolt költségvetése: 16 millió, a táp- és terménybolt, daráló költségvetése: 4 millió).

Igaz, beruházásra nemigen jut belőle, ettől függetlenül jelenleg folyik az ivóvízhálózat korszerűsítése, melynek beruházási költsége 20 millió forint, pályáztunk a Dózsa György út kiszélesítésének rekonstrukciójára (18 millió forint), templom építését tervezzük az egyházközséggel közösen, melynek tervei már készülnek (kb. 10 millió forint). Az önkormányzat és intézményei vagyongyarapodása 1994 óta megközelíti a 6 millió forintot. (7 db számítógép, 2 db fénymásoló, 1 db fax, 3 telefonvonal-bővítés, - vegyesbolt, óvoda és önkormányzat - villanyírógép, kistraktor, 4 db fűnyíró, jelentős fogyóeszközbeszerzés - kézi szerszámok - 1 db személymérleg, orvosi műszerek 200 ezer forint értékben, óvoda-felszerelés és tovább: tini kondi, Léna udvari játék, támogatás a Petőfi Szabadidő Sportkörnek, villanybojler, Sieszta kályha, iskolánál a könyvállomány gyarapítása, szemléltetőeszköz-
beszerzés 120 ezer forintért, a két vállalkozási tevékenység beindítása (épületvásárlás 1,5 millió forintért, berendezések 700 ezer forintért).
A 6 millió forint nem foglalja magában az önkormányzat vállalkozásában meglévő árukészlet értékét, amely szintén meghaladja az 1 millió forintot, valamint az önkormányzat épületeiben felszerelt 400 ezer forint értékű 3 db riasztóberendezést.

Az 1997 január 1-vel megvalósult önállóvá válással jelentős munkahelyet teremtett az önkormányzat, a polgármesteri hivatal alkalmazásában 11 fő van.

A jövő:

Mi a cél? A megkezdett beruházás befejezése, a pályázat elnyerése esetén a Dózsa György út rekonstrukciója, a templom megépítése, az önkormányzat tulajdonában lévő építmények állagának további megőrzése, intézményeink fenntartása, (különös tekintettel figyelemmel az iskola és óvoda helybentartására), a település üzemeltetése, összességében Csárdaszállás hírnevét és az eddig kialakított és ápolt környezetét megóvni, megőrizni az utókor számára.

Petneházi Bálintné
polgármester

Biristyó, az élő természet

Csárdaszállás közigazgatási területét érinti a Hármas-Körös, amelynek vonalát természetvédelmi területté nyilvánították. Biristyó kellemes pihenést, szórakozást, horgászási lehetőséget biztosít a helybélieknek és az idelátogatóknak. Mentén három horgásztanya épült: a Békéscsabai Sporthorgász Egyesületé, a Körösvidéki Horgászegyesületé, s a "téglagyári". A kikötőben 60 horgászcsónaknak van bérelt helye. Csárdaszállás egyébként is gazdag holtágakban, amelyek a természet csodái. A Biristyóban rejlő lehetőséget a termelőszövetkezet vezetői látták meg. A területet zárt kertté nyilvánították, lerakták
a fejlődés alapjait, ahol azóta valóságos üdülőfalu nőtt ki a földből. Az ország minden részéből jönnek ide, s távoznak élményekben gazdagon. Csak az kempingezhet itt, aki egyúttal horgászengedéllyel rendelkezik. Az üdülőfalu kiépített utakon egész éven át megközelíthető.

Csárdaszállási Petőfi

Szövetkezetünk tevékenységei közül 1997-ben a növénytermelés és a gépüzemeltetés továbbra is a hagyományos szövetkezeti gazdálkodás kereti között, az állattenyésztésünk AGROLAKT néven, a mütrágyatárolás és kiszolgálás pedig AGROKÉMIA néven ismert (1997 évtől már kft-ként működő) társaságokban folyt. MEZŐÉPFERR néven ismert volt építő- és vasipari részlegünk, amely 1997 január 1-től szövetkezetünktől különváltan működött. A gépi szolgáltató részleg önállóan 1998. április 1-én kezdte meg működését CSÁRDASZOLG Mezőgazdasági Szolgáltató és Termelő Kft. néven.
Szövetkezetünk taglétszáma az elmúlt években tovább csökkent, jelenleg 340, melyből 110 a dolgozó és 230 a nyugdíjas tagok száma.
A'szövetkezeti gazdálkodás keretei között működő tevékenységeink közül legjelentősebb a - Szőke-Kis Zoltán főagronómus irányításával működő - növénytermelés, melynek bevételei alapvetően meghatározzák a szövetkezet eredményességét. Növénytermelésünk 1997. évben 170 millió forint árbevételt ért el, ami a szövetkezeten belül tevékenységeink összes árbevételének 64 %-a, a tevékenységek eredményének 56 %-a. 1998-ban 300 millió forint feletti árbevételt terveztünk.

Növénytermelésünkben a művelhető földterület nagysága alapvetően nem változott, mintegy 3.200 ezer hektár körüli, zömében bérelt területtel rendelkezik szövetkezetünk. Ezen belül 1.100 ha a rizstermelésre berendezett terület, és közel 1.000 ha a Lineár öntözőberendezéssel öntözhető területek nagysága.

Növénytermelésünk vetésszerkezetében továbbra is megtalálhatók a hagyományos növénykultúrák, mint pl. búza, kukorica, rizs, napraforgó, ugyanakkor néhány intenzív növény is helyet foglal a vetésszerkezetben, mint pl. csemegekukorica, zöldborsó, hibridkukorica, stb.

1997. évben a volumenében is legnagyobb bevétel növekedést - 1996. évhez képest - az őszi búzánál értük el, ahol az árbevétel-emelkedés 90 %-os volt. Az őszi búza esetében voltak ugyan értékesítési gondjaink, de ez 1997-ben szövetkezetünket nem érintette, mivel nem hallgattunk a miniszterre. A termés zömét a betakarítás időszakában kedvező áron értékesítettük.
1998-ban hasonló értékesítési gondjaink vannak, viszont annyival rosszabb a helyzet az előző évhez képest, hogy jelenleg senki nem akar búzát vásárolni, vagy ha mégis, azt rendkívül alacsony áron. Mivel szövetkezetünk búzatermésének 50 %-a javító minőségű, ezért abban bízunk, hogy a jó minőségű étkezési búzát a későbbiekben a mostaninál jobb áron el tudjuk adni.

A kukoricatermésünk 1997-ben jó volt, viszont igen alacsony árat kínáltak érte a betakarítás időszakában, így annak jelentős részét nem tudtuk tavaly értékesíteni, csak 1998 elején, és még akkor sem érte el az ár a megfelelő szintet. A sok csapadék miatt idén is jó termés várható, így valószínű, hogy ősszel értékesítési gondok lesznek.

A növénytermelés költségei között továbbra is jelentős költségtényező a földbérleti díj, mely 1997-ben már 34 millió forintot tett ki.

A növénytermelés mellett jelentős bevételi forrásunk volt a mezőgazdasági gépi szolgáltatás, mely a szállítási tevékenységgel együtt 1997-ben meghaladta a 70 millió forintot, amely a tevékenységek összes árbevételének mintegy 17 %-a.

Szövetkezetünk rendelkezik azokkal a korszerű erő- és munkagépekkel, melyek alkalmasak arra, hogy a szövetkezet használatában álló földterületek művelése mellett bérmunkára is igénybe vehetők. Ezzel biztosítható a gépek jobb kihasználása, valamint az ott dolgozók folyamatos foglalkoztatása.

Az 1993-ban megkezdett szövetkezeten belüli átalakulás folytatásaként a szövetkezet mezőgazdasági szolgáltató részlegéből - a dolgozókkal közösen - 1998. március 31-én kft-t hoztunk létre CSÁRDASZOLG Mezőgazdasági Szolgáltató és Termelő Kft. néven 41.700 ezer forintos törzstőkével, melyben 51 %-ban a szövetkezet, 49 %-ban pedig magánszemélyek a tulajdonosok. A társaság létrehozásának célja egyrészt az, hogy az ott dolgozók nagyobb jövedelemhez jussanak. A társaság - Valentinyi Zoltán ügyvezető irányításával - 1998-ban jelentős összegű szolgáltatásokat végzett a szövetkezet ill. külső megrendelők részére, árbevétele év végére várhatóan meghaladja a 100 millió forintot.

Állattenyésztésünk 1997-ben is a Schupkégel Sándor ügyvezető által vezetett AGROLAKT Kft. keretei között működött. A társaság által elért nettó árbevétel 93 millió forint volt, melyből 78 millió forint (84 %) a tej értékesítésből származott. Az 1 tehénre jutó átlagos tejtermelés (292 db tehén átlagában) közel 6.000 liter volt. A társaság által előállított tej egész éven át a legjobb - extra - minősítést érte el. 1998-ra meg akarjuk közelíteni a tehenenkénti 7.000 literes átlaghozamot, így a tejárbevétel meg fogja haladni a 100 millió forintot.

Ennek érdekében a társaság idei terve között szerepel a növendéküszők telepen belüli férőhelyeinek kialakítása a meglévő sertéshizlalda átalakításával.

Az átalakítással kialakítandó férőhelyeken a jelenleginél kedvezőbb feltételeket kívánunk biztosítani a vemhes üszők  felneveléséhez, javítva ezzel az 1 tehénre jutó tejtermelésünket. Az átalakítás megvalósítása érdekében az FM-hez állami támogatási pályázatot adott be a társaság, melyet elfogadtak. A 39,3 millió forintos beruházáshoz 17,8 millió forint (45 %) összegű vissza nem térítendő támogatást engedélyeztek. A beruházás megvalósítása jó ütemben halad, várhatóan 1998. szeptember 30-ig elkészül.
A műtrágya tárolással és kiszolgálással foglalkozó Csárdaszállási Agrokémiai Kft. célja, hogy biztosítsa a műtrágya biztonságos és korszerű tárolását és kiszolgálását az egyéni és társas vállalkozások számára.

A társaság 1997-ben - Kertész Imre ügyvezető irányítása mellett - 6.500 tonna műtrágyát szolgált ki a telepről. A társaság 1997 évben elért árbevétele 60 millió forint volt, melyből a tárolási díj bevétel 10 millió forint (17 %). A társaság 1997. évi bevételeiből fedezte kiadásait.

1998-ban augusztus l-ig a telep forgalma 4.164 tonna műtrágya (zsákos és ömlesztett) volt, mely az előző év azonos időszakához viszonyítva több mint 1.000 tonnás növekedés.

Legnagyobb vásárló partnereink:

Petőfi Mg. Termelőszövetkezet (Csárdaszállás)

Barátság Szövetkezet (Körösladány)

Petőfi Szövetkezet (Köröstarcsa)

Béke Szövetkezet (Kamut)

Hidasháti Rt. (Murony)

AGRO-DÉLO Kft. (Békés)

FREYA Kft (Békéscsaba

AGROKER Rt (Békéscsaba)

A telepen kiegészítő tevékenységként végezzük az ömlesztett műtrágyák 10, illetve 50 kg-os kiszerelését, valamint a PB-gáz árusítását. A telep létszáma 14, ebből 13 csárdaszállási és 1 mezőberényi lakos. Szövetkezetünk és társaságai a korábbi évek gyakorlatának megfelelően 1997-ben és 1998-ban is maradéktalanul eleget tett ill. tesz fizetési kötelezettségeinek, úgy tagjai és dolgozói felé, mint szállítói és a pénzintézetek, valamint az állam felé. Évek óta kiegyensúlyozottan gazdálkodunk. Ez teszi lehetővé, hogy a termelőmunka mellett anyagilag és erkölcsileg is segítsük Csárdaszállás községet és lakosságát.

Csárdaszállás, 1998. augusztus

Fülöp Elek elnök